Gheorghe Funar újra hasít, mint a penge. Az egykori kolozsvári polgármester, aki egyetemi tanár lehetne a kreatív magyargyűlölet tudományágában, ha lenne ilyen, még mindig képes olyanokat mondani, hogy ha a kijelentései megdöbbentőségfaktorát elektromos energiává lehetne alakítani, egy évig az hajtaná a kincses város villamos- és trolibuszállományát.
2014. március 07., 14:302014. március 07., 14:30
Funar most, tíz évvel azt követően, hogy három mandátum után búcsúzni kényszerült a polgármesteri tisztségtől, elárulta, miért festette a román zászló színeire, piros-sárga-kékre a kolozsvári padokat és szemeteskukákat.
Nos mint kiderült, nem arról van szó, hogy a magyarokat akarta volna hergelni. Egyszerűen csak saját, román nemzettársainak történelmi tudását próbálta pallérozni, mert hogy – mint kifejtette – olyan adatokra bukkant, miszerint a mai Erdély területén egykor élt dákok már tízezer évvel ezelőtt is itt voltak, sőt valójában ők az emberiség első, legősibb civilizációjának képviselői. És mivel a zászlajuk, illetve az egyenruhájuk is piros-sárga-kék volt, az egykori elöljáró, akinek minden ezzel ellenkező történelmi és régészeti bizonyíték ellenére szent meggyőződése, hogy a románok a dákok leszármazottai, a kukák és a padok trikolórra festésével csak arra akarta felhívni honfitársai figyelmét, hogy eddig hamis történelmet tanítottak nekik az iskolában.
Hozzátette: Budapest korábbi zászlaja is azért volt piros, sárga és kék, mert a Duna jobb oldalán elterülő városrész helyén egy Buda nevű dák vár állt, amiből a település mai neve is származik. Meg kell vallanunk, még mindig nehezen térünk magunkhoz Funar mester értékes felfedezései nyomán. Hiszen amúgy tisztában vagyunk vele, hogy a dákok művelt és bátor nép voltak, de hogy a világ összes fejlett civilizációja tőlük származott, ez valóban meglepő fordulat.
Mint ahogy a Buda helynév dák eredete is, én Funar helyében ezen a vonalon továbbmennék egy kicsit, hiszen innen már csak egy lépés, hogy kiderüljön: maga a nagy vallásalapító, Buddha is dák volt, hiszen neve ugyanúgy hangzik, mint az egykori dák váré. Kérdéses ugyanakkor, hogy Andorra és az afrikai Csád zászlaja miért ugyanúgy piros-sárga-kék, mint a román, de lehet, már bennük is tudatosult dák eredetük, és így tisztelegnek őseik előtt.
A továbbiakban nem csodálkoznánk, ha hamarosan kiderítené, hogy voltaképpen a dinoszauruszok is egy fejlett dák civilizáció képviselői voltak. A pusztulásukat okozó aszteroidát pedig a betolakodó magyarok ősei küldték a Földre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!