Most már nincs kecmec: a háromszéki székelyeknek akkora polgári öntudatuk lesz, hogy bele se fér majd a megyébe.
2014. január 31., 16:192014. január 31., 16:19
Nem ám holmi jogvédő civil szervezet vagy a felelős állampolgári magatartást hirdető politikus jóvoltából, hanem egy olyan állami intézménynek köszönhetően, amelynek első nekifutásra nem tulajdonítanánk jelentős szerepet a polgári öntudatra nevelésben.
A fogyasztóvédelmi hatóságról van szó, amelynek illetékesei sajátos módszertől remélik felhorgasztani a felelős civil érzületet. Az illetékesek az „Ébredj, román!” kezdetű román himnusz első szakaszát szögezték föl a megyei fogyasztóvédelmi hivatal székházának homlokzatára, két román zászló kíséretében, a hivatalos indoklás szerint egyrészt azzal a céllal, hogy tisztelettel adózzanak a nemzeti jelképek előtt, másrészt viszont azzal a szándékkal, hogy a harcias, pattogós indulóval arra biztassák a helyi lakosokat: térjenek magukhoz az apátiából, és ne féljenek feljelenteni a pocsék szolgáltatást nyújtó intézményeket a fogyasztóvédelmi hatóságnál.
Szó sincs arról, hogy tiszteletlenek akarnánk lenni a román nemzeti jelképekkel szemben. Viszont el bírom képzelni, hogy milyen hatással lesz a kezdeményezés a helyi magyar közösségre. Azt nagyjából elhiszem, hogy a székelyekben igencsak felhorgad az indulat amiatt, hogy ezzel az újabb gesztussal is megpróbálják az orruk alá dörgölni, miszerint itt Románia az úr, de hogy ettől nem fognak tömegével a fogyasztóvédelmi hatóságra rohanni, hogy feljelentést tegyenek az avasan eladott csokoládé vagy a túl gyorsan kilyukadó nadrág miatt, az is borítékolható.
Ha esetleg mégis fölkerekednének, és tucatjával indulnának meg a fogyasztóvédelem épülete felé, az inkább azért lenne, mert teleszaladt a zsákjuk azzal, hogy miközben az ő hagyományos, vagy új, de a közösség által elfogadott jelképeik elleni hadjáratba a román állami hatóságok annyi pénzt és energiát ölnek, hogy abból lassan egy székelyföldi autópálya-szakasz is megépülhetne, folyamatosan az orruk alá dörgölik, hogy nekik bizony mindig és minden körülmények között ájult hódolattal kell adózniuk a román szimbólumok előtt.
Külön izgalmas, hogy a jelképharcot egy olyan állami hatóság mérgesíti tovább, amelynek elvileg semmi köze nem kellene hogy legyen a politikai egymásnak feszüléshez. Úgyhogy most azért vagyok tanácstalan, mert nem tudom: kinél kell panaszt tenni, ha a fogyasztóvédelmi hatóság végzi kifogásolható módon a feladatát?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Tanügyi rendszerünk ezer sebből vérzik. Bukarestben azonban rátapintottak a probléma lényegére, megvan a megfellebbezhetetlen megoldás: a szabóság.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!