JEGYZET – Pedig jó régóta tudom, mi a fizetsége annak, akit nem kértek fel valaminek vagy valakinek a védelmére, de ezúttal nem tudtam leparancsolni magam az ügyről, és a nyilvánosság előtt kelek a védelmére, leszek kéretlenül is ügyvédje egy tárgynak.
2015. augusztus 30., 21:412015. augusztus 30., 21:41
Igen, egy olyan tárgynak, ami tulajdonképpen sokkal több annál: a fogalom határait súrolja. Régebben mindenki ismerte, sőt az is buzgón bólogatott a hallatán, aki netán nem tudta, miről van szó. Ma viszont a fiatalok, de különösen a még fiatalabbak már nem értik, hogy lehet ez a bizonyos tárgy akár fogalom is.
Talán sokan sejtik is, hogy prókátori védőbeszédem cirkalmai miféle tárgyat fednek – igen, a megérzésük nem csalt, könyvről van szó. Helyesebben a KÖNYVRŐL.
Aminek egyszerű kereskedelmi fogásból vagy csak rosszízű viccből, de szerintem a méltóságába gázoltak. A frászbukon jelent meg a hír és mondom, nem kizárt, ízetlenkedés az egész, de önmagában az, hogy valakinek ilyesmi eszébe jutott, már tanulmányozásra méltó kórisme.
A hír annyi volt, hogy Kolozsváron, aki nyilvánosan, egy járművön vagy felszállás előtt a megállóban könyvet olvas, nem kell menetjegyet vennie. A fent említett „becsületsértés” ezután következett, a különböző poénos kommentekben: az egyik azt kérdezte, föltétlenül olvasnia is kell-e az ingyen utazáshoz, vagy elég, ha csak a zsebében-táskájában lapul egy kötet; netán hangosan kell-e egy passzust az ellenőr számára felolvasnia; csak az ellenőr által ismert nyelven lehet-e a szöveg és hasonló blődségek.
Mostanra elült ez az egész jópofizás, feltehetőleg kiderült, hogy vicc volt a hír. Én is elvetem a fogadatlan prókátorságot, ha csak egy egyetemi város viccmesterei fricskázzák meg a nem olvasókat, de amikor egymás után jelentik be olyan korrupt csencselőkről, akikről lerí a félanalfabétaság: a két-három börtönben töltött két vagy három hét alatt „röpke” két tudományos értekezést írtak, akkor az már valóban becsületébe gázol a fogalomnak, amit a könyv szó kifejez.
A virtuális prókátori parókát is ezért húztam a fejemre: nem mintha sajnálnám, hogy „műveik” jogán hamar kiengedik a tudós bunkókat, hanem, hogy az ilyen gúnyolódással még annak is elveszik a nyilvános olvasás kedvét, akinek valóban lapul kötet a zsebében, s ha lopva is, gyakran bele-beleolvas.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!