VEZÉRCIKK – Reális esély mutatkozik a kovásznai szívkórház nevének megváltoztatását célzó „merénylet” megtorpedózására, miután a helyi önkormányzat román tagjai sem tudnak azonosulni a város „nagy szülöttje”, Nicolae Teculescu piedesztálra emelésével.
2015. április 22., 20:032015. április 22., 20:03
A vajnafalvi juhászfészek léte révén mindig is kétnyelvűnek tekintett háromszéki település legutóbb az országos hírű kórház nevének megduplázása miatt került a figyelem középpontjába.
Egy civil egyesület a multikulturalitás jegyében vélte megtalálni a kétes hírű egykori balneofelcser személyében dr. Benedek Géza méltó társát. Talán abból a meggondolásból, hogy az örökkévalóságba is szórakoztatóbb kettesben bevonulni, nem beszélve arról, hogy a Tündérvölgy felé is Vajnafalván át kanyarog az út.
A kedélyeskedésen túl persze nincs szó egyébről, mint a történelemhamisítási szándék minősített esetéről. Arról a késztetésről, amely a kommunista rendszer itt ragadt képviselői által izzított román öntudat túlburjánzását célozza, amely képtelen elfogadni, hogy Háromszéken többnyire magyarok fújták a Nemerét az elmúlt évszázadok folyamán.
A falábú „orvos” múltból való előráncigálása szánalmas kísérlet a meghatározó helyi román jelenlét igazolására. Abban a jelek szerint soha nem múló meggyőződésben, hogy az országos többség hatalmának érvényesítését semmi sem akadályozhatja. A román tanácsosok értetlenkedését bizonyára az is táplálja, hogy őket senki sem kérdezte a „dublőr” személyének megnevezéséről. Az ortodox egyház szállodával való megajándékozásának sikere nyomán vérszemet kaptak a jó civilek – persze miért ne, hiszen ami egyszer működött, miért ne működne másodszor is.
A román vétó, no meg a tízezres nagyságrendűnek ígérkező tiltakozóaláírás-kezdeményezés vélhetően megsemmisíti a Teculescu-akciót, ám a törekvést aligha. Kovásznán ugyanis egyértelműen székelyföldi hadfőállást igyekszik kiépíteni a hatalom, amit az erélytelen – vagy hatalmi játszmákba keveredett – városvezetés egyelőre nem látszik észlelni.
Pedig a békés egymás mellett élés nemcsak egyoldalú engedményeket jelent, hanem karakteres kiállást egy történelmi régió hagyományai, identitása mellett. A tények ugyanis soha nem állnak fél lábon.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
szóljon hozzá!