VEZÉRCIKK – Kezd összeállni a kép: egyre inkább úgy fest, a román hatalomnak fogytán a türelme, és azzal kacérkodik, hogy a passzív, csak hosszú távon eredményes elnyomó szerep helyett inkább konfrontációkeresőként, felbujtóként lépjen fel.
2015. március 25., 20:422015. március 25., 20:42
Az álca szinte tökéletes: úgy adják el a helyi és országos szinten tervezett vagy meghozott, jogtipró döntéseket, mintha azok a konfliktusok megelőzését, a „békés együttélés” fenntartását szolgálnák.
Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester úton-útfélen azt hangoztatja, hogy semmi baja a megemlékezésekkel, de kötelessége volt betiltani a székely szabadság napjára tervezett felvonulást, mert „magyar részről elfajultak a dolgok”.
Olyannyira, hogy immár a román belügyminisztérium által közvitára bocsátott, 2015–2020-as közrendvédelmi stratégiában a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között tüntetik fel az autonómiaköveteléseket – olyan felsorolás végén, amellyel a rasszizmus, az idegengyűlölet, a szélsőségesség és az intolerancia kategóriájába taszítják az önrendelkezési törekvéseket.
Biztosak lehetünk benne: a hatalom sem gondolja komolyan, hogy az efféle intézkedések láttán a saját közössége sorsát szívén viselő erdélyi magyar megtorpan, magába néz, és miközben szégyenkezve a pince sarkába löki székely zászlaját, a kétnyelvűséget, magyar egyetemet, autonómiát követelő transzparenseit, elmormogja magában: én hülye, hát ha tudtam volna, hogy nem szabad, akkor eszembe sem jut kiállni holmi alapvetőnek vélt jogokért.
Épp ellenkezőleg: azt akarják, hogy az egyre hallatlanabb, felháborítóbb tiltásokkal kikényszerítsék belőlünk a radikalizálódást. Azért, hogy a jövőben ne csak a hőzöngésben örömét lelő néhány díszpinty dulakodásait ragadhassák ki egy-egy rendezvényünk képkockáiból, hanem felbőszült tömeget mutathassanak a nyugati világnak, amely ugye csak akkor tartja magát illetékesnek, csak akkor avatkozik be, ha már nagy a baj.
Ezzel számolnunk kell: még ha közveszélyes, köztörvényes bűnözőszámba vesznek is, békésen, méltóságteljesen kell kitartanunk igazunk mellett a 21. század „példamutató” Romániájában.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!