Teljes összevisszaság jellemzi a Ponta-kormány költségvetési és pénzügyi politikáját, az ember csak úgy kapkodja a fejét a kabinet tagjai által bejelentett tervek hallatán.
2015. július 29., 11:242015. július 29., 11:24
2015. július 29., 11:502015. július 29., 11:50
Miközben jelen pillanatban még teljesen bizonytalan az áfacsökkentést tartalmazó adótörvénykönyv sorsa, sőt az is, hogy az előirányzott adóenyhítések milyen mértékben befolyásolják a költségvetési hiányt, a szociáldemokraták és koalíciós szövetségeseik olyan mértékű fizetésemeléseket ígérnek, hogy az a hazai bérszinthez szokott adófizetők számára enyhén szólva is gyanús. A jövő évi helyhatósági és parlamenti választások közeledtével a megtcélzott ágazat természetesen a közszféra, ahol a munkaügyi miniszter hetven százalékkal emelné mintegy 900 ezer dolgozó bérét.
Csakhogy közben kilóg a lóláb, a pénzügyminiszter ugyanis létszámleépítést helyezett kilátásba a közalkalmazottak esetében. Tény, hogy a hatalmas vízfejként működő közszférára egyaránt ráfér a karcsúsítás és a béremelés, utóbbit tételesen a rendkívül alacsony átlagfizetések, valamint a korrupció megfékezése is indokolja. Csakhogy eleve elhibázott stratégia, ha eme intézkedés jótékony hatásának az amúgy is tűrhetően fizetett közméltóságok az első számú haszonélvezői. Bár törökországi „száműzetéséből” hazatérve a kormányfő azt ígérte, visszavonja a távollétében született rendeletet, erre mégsem került sor, így a magas rangú tisztségviselők augusztustól megemelt fizetést kapnak.
Arra pedig akár mérget is vehetünk, hogy az önkormányzati alkalmazottak, pedagógusok, orvosok béremelése ugyanarra a sorsra jut, mint a Tăriceanu-kormány idején a tanárok fizetésének megduplázázáról tett ígéret. Közben az a legfelháborítóbb, hogy a grandiózus ötletekkel egy időben lassan, de biztosan folyik az ország egyik stratégiai ágazatának, az oktatásnak a leépítése. Iskolák és óvodák százai esetében fenyeget működési zavarokkal a létszámleépítés, holott nyilvánvaló, hogy itt a legkevésbé indokolt a lefaragás, és nem ezen kellene spórolni. Tudjuk, hogy a globális terrorizmus Romániát is éberségre sarkallja, nagyon nincs viszont rendjén, hogy a költségvetésből mindig több jut védelmi kiadásokra, mint az oktatásra vagy az egészségügyre.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!