2010. október 29., 11:112010. október 29., 11:11
Persze mindettől a fair play szelleme meglehetősen távol áll, hiszen igencsak csodálkoznánk, ha a soron következő bizalmatlansági indítvány szavazásán a kormányoldal nem a szerdán már bevált módszert, a kormánypárti honatyák voksolástól való eltiltását alkalmazná.
Ez ugyanis eleve halva született ötletté változtatja a számbéli kisebbségben lévő ellenzék kezdeményezését, hiszen az ő oldalukon nem áll egy Roberta Anastase képviselőházi elnökhöz fogható matematikai géniusz, aki a 90 szavazatot is képes 180-nak számolni. Arról nem is beszélve, hogy a kormány presztízsnyereséget könyvelhetett el a bizalmi szavazást követően.
Az a tény ugyanis, hogy az árulásokról szóló híresztelések ellenére a kormányoldal képviselői összezártak, és nem voltak hajlandóak a saját kormányuk megbuktatását megszavazni, azt jelzi, hogy a kabinet parlamenti bázisa még mindig erős. Így a legnagyobb vesztes Victor Ponta PSD-elnök, akiről kiderült, hogy pocsék pókerjátékos lenne – az a blöffje ugyanis, hogy azt híresztelte, már csupán három kormánypárti szavazat hiányzik, senkit sem bizonytalanított el. Mindettől eltekintve azonban nincs szó arról, hogy a kormány lépése üdvözlendő lenne. Az oktatási reform szükségességét kevesen vitatják, éppen ezért nem biztos, hogy szerencsés döntés volt megkerülni a parlamenti vitát.
Egyáltalán: maga a felelősségvállalás intézménye problémás, hiszen a jelenlegi felállás szerint a kormány gyakorlatilag bármit keresztülverhet a parlamenten, érdemi vita és az ellenzékkel történő egyeztetés nélkül. Ez még akkor is csorbítja a demokráciát, ha egy magyar szempontból kedvező jogszabályról van szó, mint jelen esetben is. Ha a kabinet az újabb bizalmi szavazást is túléli, és az alkotmánybíróság is elfogadhatónak találja a lépést, akkor szabad út nyílik az előtt, hogy bármely esetben hasonlóképpen járjon el a mindenkori kormány – egy más összetételű koalíció esetén például a mostani, magyaroknak kedvező passzusokat is kiiktathatja. Igaz, egyáltalán nem kizárható, hogy az RMDSZ annak is tagja lenne. Ugyanolyan felelős tagja, mint a mostaninak.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.