VEZÉRCIKK – Igencsak ötletelésnek tűnik az egészségügyi tárcavezető azon bejelentése – hol máshol, mint egy hírtévé stúdiójában? –, miszerint a jövőben a kórházak és járórendelők pénztárában fizetheti be a hálásan szenvedő beteg azt az összeget, amelyre az egészsége érdekében soron kívül fáradozó személyzetet érdemesíti.
2015. augusztus 25., 21:312015. augusztus 25., 21:31
A dolog már első látásra is több sebből vérzik. Nem feltétlenül fontossági sorrendben: mit jelent például az, hogy „az orvos vagy az asszisztens munkaidején kívüli, magánrendszerben nyújtott szolgáltatás”?
Mert ha mindez a klasszikus értelmezés szerinti magánrendelést jelenti, akkor az amúgy is zsebre megy jól megszabott, cseppet sem szégyenlősen a beteg tudomására hozott összeg ellenében – cserébe egy fokkal több személyességért, odafigyelésért, rövidebb várakozási idő fejében. Mindez vállalkozás keretében, amelynek nyilvántartásai amúgy is nyitott könyvként várják a finánc érdeklődését.
Akkor viszont, hogy jön ide a kórházi pénztár?
Ha viszont valami egyelőre homályosan sem körvonalazódó munkahelyi rugalmasság keretében – mondjuk rendelési idő lejárta után, a kórházi infrastruktúra igénybe vételének megfelelő és hivatalos honorálása fejében – mégis képbe kerül, máris további kérdések ágaskodnak. Hogyan képzeljük el az orvosnak, illetve az asszisztensnek szánt hálapénz célzatos befizetését? Valamennyiük számára külön számlát nyitnak?
Most megmondom: a könyvelők rövid időn belül kényszerzubbonyban fognak számfejteni. Ha meg a nagy közös kosárba megy, milyen ismérvek alapján szálazzák majd szét? Újra csak attól tartok, hogy erős bérfeszültségeket generál az osztozkodás. De vélhetően annak is kevés híve lesz, hogy valamennyi fehér köpenyes egyenlő mértékben részesüljön, mint ahogy a mindenkinek szükséglete szerinti honorálás szép, de cseppet sem életszerű eszményének életre keltése sem szerezne magának sok támogatót. A kísérlet egyszer már megbukott...
A miniszter szerint többé nem fognak fehér borítékok gazdát cserélni Romániában. Támogatom, csak ki kéne találni, hogyan. Nem ártana legközelebb kiforrottabb változattal beülni valamelyik tévéstúdióba.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!