VEZÉRCIKK – Apokaliptikus forgatókönyvekkel riogatnak egyes bankok, illetve az Európai Bizottság arra az esetre, ha jelenlegi formájában lép hatályba a hitelcseréről szóló törvénytervezet.
2016. február 07., 19:492016. február 07., 19:49
Mint ismeretes, a jogszabály azt írja elő, hogy a hitelintézetnek el kell fogadnia a jelzálogként felkínált ingatlant törlesztésként, amennyiben a bajba jutott hiteligénylő nem tud készpénzben fizetni.
Maga az elv, valljuk be, nagyon jó – már eleve fel is merül a kérdés, hogy miért kell erről a kormánynak rendelkeznie, és miért is nem természetes reakció a bankok részéről. Hiszen a pénzintézetek nem bevallásos alapon fogadnak el jelzálognak egy ingatlant, van, hogy két ingatlanfelmérővel is felértékeltetik, hogy biztos legyen, ér annyit, mint a hitel öszszege. Ilyen körülmények között pedig fair kellene hogy legyen a hitelcsere.
A bankok vezetői azonban azt mondják, hogy a hitelezés végét is jelentheti a jogszabály hatályba lépése, sőt veszélybe sodorhatja a letéteket is. Ezért – utóbbiak biztonságáért, mint mondják – az önrész drasztikus megemelést helyezik kilátásba – az egyik bank által meglebegtetett 35 százalék pedig valóban a hitelezés végét jelentené, hiszen ritka, hogy valaki például egy 60 ezer eurós lakás esetében fel tudjon mutatni 21 ezer eurót.
Főleg ha a fiatalokra gondolunk, akiknek valóságos mentőövet dobtak ezelőtt néhány évvel az Első otthon programmal, ami a kedvezményes kamat mellett abban is nagy segítség, hogy csupán 5 százalékos az önrész – a már említett összeg esetén így alig 3000 eurót kell lepengetni előlegként.
Hogy a hitelcseréről szóló törvény nem tökéletes, tudjuk, Klaus Johannis is visszaküldte azt a döntéshozók elé módosításra. Ennek viszont remek alkalomnak kellene lennie arra, hogy ne csak a honatyák variálgassák a paragrafusokat, hanem konzultáljanak a hitelintézetekkel. Kell ugyanis léteznie egy olyan formulának, ami mindenkinek jó, és a bank is vállal kockázatot, nem hárítja azt át egészében az ügyfélre. Így pedig mindkét fél számára elhárulhat az apokalipszis veszélye.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!