Európa ismét egy globális konfliktus kellős közepén találta magát, a jelek szerint pedig még mindig nem tudja eldönteni, hogyan kezelje az ügyet.
2014. július 21., 21:012014. július 21., 21:01
A kontinens egy része fölötti hegemóniáját visszaszerezni akaró Oroszország érdekei csapnak össze az Egyesült Államok geopolitikai törekvéseivel. A versenyben most Oroszország jelentős lépéshátrányba került: a kelet-Ukrajna fölött lelőtt maláj utasszállító ügye, amelynek fedélzetén közel háromszáz civil vesztette életét, még a maradék szimpátiát is szétoszlatta az ukrán fennhatóságtól szabadulni akaró orosz ajkú felkelőkkel szemben.
Persze a szakadárok törekvései már csak azért is aggasztóak, mert ha az önrendelkezési elvvel, amelyre hivatkoznak, egyet is értünk, azzal már nem, hogy a területek Ukrajnától való végleges elszakadása révén az orosz befolyási övezet ismét jóval közelebb kerülne hozzánk. Márpedig 1949 és 1914, majd az 1944 és 1990 közötti időszak után talán nem túlzás kijelenteni: addig jó nekünk és a többi közép-európai nemzetnek, amíg Moszkva hatalma keleti határainktól minél távolabb kezdődik.
Az Egyesült Államok, amely elvileg partnerünk és katonai szövetségesünk is, elsősorban szintén saját érdekeit követi. Célja az, hogy megőrizze, illetve kibővítse európai befolyási övezetét, hogy erős bázissal rendelkezzen az energiahordozókban gazdag közel-keleti területek közelében, és így nagyobb esélye legyen az ott szintén befolyását növelni kívánó Oroszország visszaszorítására.
Hogy Washingtonban az Európával fenntartandó szoros partnerségről és értékközösségről pontosan mit is gondolnak, azt jól illusztrálja a legutóbbi botrány, amelynek során kiderült: Amerika intenzív kémtevékenységet folytat Németországban. És biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak ott.
Az európai országok elemi érdeke az lenne, hogy a két nagy vetélkedése közepette ne csak riadtan kapkodják a fejüket. Az állami szuverenitás teljes feladását ugyan mellőzve, de mégis egyesült erőkkel, egységes külpolitikai és katonai tényezőkként, egyenlő félként kellene megpróbálniuk tárgyalni mindegyik hatalommal, úgy, hogy közben jól felfogott gazdasági érdekeiket szem előtt tartva egyikükkel sem kerülnek végzetesen ellentétbe.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!