JEGYZET – Fél lépés oldalra, pici mosoly, a fejet két centivel hátrébb – katt, most ugyanezt a másik oldalról, katt, katt, jó! S ha összegyűlt több tíz, lehet küldeni.
2015. október 12., 00:342015. október 12., 00:34
Fűnek és fának, de főleg a közösségi oldalaknak. Utóvégre azért vannak. Én pedig, az örök én, az, akiről a rengeteg kép készült, olyan fontos és érdekes személyiség vagyok, hogy – szerintem – a fű is, meg a fa is, meg egyáltalán mindenki üdvrivalgással fogadja a rengeteg új fotót. A pszichológiatudomány szemszögéből talán dicséretesnek mondható ez a feltupírozott önbizalom, de a mezei lélekidomárnak az ismeretlen arcok napi dömpingje csak folyamatos törlési kényszert jelent.
Merthogy igenis töröljük azokat a képeket, amikről halvány gőzünk sincs, kit ábrázolnak. Én legalábbis törlöm, ezt nemcsak bátran vállalom, de elszántan ki is tartok mellette. Nem várom meg, amíg a gépem figyelmeztet: telőben a kuka, ideje üríteni, ellenkező esetben lefagyok. Vagy ki tudja, mi történik a túlterhelt memóriával, mert ugye ott tartunk, hogy a gép irányít engem, és nem fordítva. Bocsánat, drága gépecském, ne haragudj, és nehogy azt hidd, nem örülök a dorgálásaidnak, a figyelmeztetéseknek és az állandó visszakérdezésnek, hogy valóban azt akarom-e tenni, amit egy gombnyomással jeleztem.
Jó, tudom, gyorsan gárgyul az ember, agysejtjei fogyóban, ezért is kértem előzetesen bocsánatot. Csak azt bánom, hogy beszélgetésünk olyan, mint az ötven százalékos szerelem: az egyik részéről minden oké, a másikéról semmi! Szóval a „társalgásunkat” te irányítod, drága jó gépem, pedig nagyon szeretném már megkérdezni tőled, amikor visszajelzek: igen, végképp megválok az ismeretlenek emlékeitől, s még a magaméit sem igazán kímélem, akkor az a sok információ hová jut? Létezik-e valamiféle éteri szemétdomb, aminek se eleje, se vége, csak nyeli és nyeli az egész világ megunt vagy eleve nem is igényelt emlékeit? És a hozzáértők miért nem találnak már fel egy e-hulladék-újrahasznosítási módot?
Miért kell megvárnunk, amíg a következő generációkra váratlanul rá nem tör valami olyan kór, amiről majd kiderítik, miatta is mi vagyunk a hibásak: agyonszennyeztük a világűrt az emlékeinkkel. Ha értenék az e-ezekhez, megpróbálnék valamit, de így csak szórom-hányom az emlékeket, dagasztom az éteri szemétkupacot.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!