VEZÉRCIKK – Akárhogy is nézzük, nehezen tudunk másként tekinteni arra, hogy a román zászló ünnepén a védelmi miniszter kezdeményezésére az ideiglenes kormányfő részvételével avattak óriás román zászlót a túlnyomó többségében magyarok lakta Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában, mint olyan erődemonstrációra, amelynek célja a románokkal azonos elbánást, nyelvi jogokat és kulturális, illetve területi önrendelkezést követelő magyar közösség megfélemlítése.
2015. június 29., 20:102015. június 29., 20:10
Az nem gond, ha valaki büszke a románságára és a nemzeti jelképeire. Ha azonban mindezt melldöngetve teszi, ráadásul olyan külsőségek mellett, amelyekről messzire ordít, hogy egyetlen céljuk van: megmutatni a nem román nemzetiségű polgároknak, hogy ki az úr a házban, akkor már nagyon problémás az ügy.
Ez kontraproduktív, hiszen a magyar közösség tagjai ahelyett, hogy az ország megbecsült polgárainak éreznék magukat, akik – persze a saját nemzeti jelképeik mellett – a magukénak is érzik az ország szimbólumait, még inkább ellenszenvesnek találják azokat.
A magyar közösség akkor érezné jól magát Romániában, ha azokban a megyékben, illetve azokon a településeken, ahol a magyarság őshonos közösségként él, hivatalossá tennék a magyar nyelvet, és engedélyeznék a magyar nemzeti és a regionális jelképek nyilvános használatát.
Amíg azonban a román hatalom üldözi a magyar jelképeket addig nehezen várható el, hogy a magyarok tiszteljék a román jelképeket. Mindemellett példás, hogy a szeredaiak nem ültek fel a provokációnak, nem volt ellendemonstráció, legalább ezzel is jelezték, hogy az Erdélyben élő magyar és román közösség közötti konfliktus szítói elsősorban nem a magyar oldalon keresendők, hanem a legmagasabb bukaresti kormányszinteken.
Az ilyen gesztusok garantáltan nem fogják megkedveltetni a román nemzeti jelképeket és a hatóságokat a magyarokkal – viszont arra kiválóan alkalmasak, hogy azt a meggyőződést erősítsék a magyarokban, miszerint a román állam idegen, leigázásukra és felszámolásukra törő hatalomként viselkedik. Felháborító, ha ezt a kormányilletékesek nem mérik fel. Ennél már csak az vérlázítóbb, ha nagyon is felmérik, és szándékosan provokálnak.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!