VEZÉRCIKK – Kevesen gyűjtöttek több tapasztalatot Erdélyben a kolozsváriaknál az anyanyelvhasználatért folytatott harc terén az elmúlt 25 évben.
2015. május 27., 19:512015. május 27., 19:51
Vaskos szakirodalom állítható össze arról, miként állja útját folyamatosan a többség a magyarok jogkövetelő igényeinek, hogyan igyekeznek a hatóságok, állami intézmények elhinteni az érzést az egyik legnépesebb városi magyar közösség soraiban, miszerint nem teljes jogú tagjai a lakosságnak. Hanem csak albérlők.
Bár a Funar-korszakhoz képest számtalan téren történt előrelépés, és az együttélést teljesen más hangulat lengi be, az elnyomásról szólva sajnos indokolt a jelen idő használata. A román politikum, a román többségű városvezetés számára elsősorban a többnyelvű helységnévtábla az a neuralgikus pont, amelyen képtelen túltenni magát, és időről időre ürügyként bújik a közigazgatási törvény szabta húsz százalék mögé. Holott jól tudjuk, hogy a jogszabályban nem tiltásként szerepel ez a kisebbségarány, és a helységnévtáblákat akár kétszázalékos magyarság esetén is ki lehetne függeszteni.
Ha lenne hozzá jóérzés és akarat, utóbbiból főleg politikai. De nincs, mivel a román politikusok – élen Emil Boc polgármesterrel – támogatottságuk elveszítésétől tartva még a látszatát is elkerülnék annak, hogy engednek a magyarok követelésének. Ebből is látszik, hogy a táblaügy egyáltalán nem jogi kérdés.
De mivel a politikai lépések rendre kudarcot vallottak, üdvözlendő, hogy a civilek figyelemfelkeltő akciókkal, megapereskedéssel próbálják tematizálni a kérdést. Jogorvoslat terén sajnos az igazságszolgáltatáshoz nem szabad túlzott reményeket fűzni, már csak a korábbi bírósági ítéletek alapján sem, mindenképpen hasznos azonban, hogy neves közéleti személyiségeket sikerült megnyerni az ügy számára.
Közöttük Horváth Anna alpolgármestert, aki abba a sajátos helyzetbe került, hogy felperesként a saját munkaadóját citálja bíróság elé. Tudathasadásos állapot, ahhoz hasonló, amelyet tavaly Kelemen Hunor a kormányfő-helyettesi tisztségről való lemondással oldott fel a Minority SafePack kapcsán Strasbourgban indított per miatt, és amelybe Bukarest is beavatkozott. De hát a kisebbségi létforma nem először kényszeríti ellentmondásos helyzetbe a magyarokat Erdélyben.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
szóljon hozzá!