VEZÉRCIKK – Bár Victor Ponta augusztusig lebegtetni kívánja, indul-e az őszi államfőválasztáson, a napokban egyértelmű tanújelét adta szándékának.
2014. június 25., 20:102014. június 25., 20:10
2014. június 26., 15:182014. június 26., 15:18
Mégpedig azáltal, hogy beemelte kormányába a szociáldemokraták állandó jolly jokerét, a kolozsvári Ioan Rust, és ezzel a gesztussal annak megszerzését célozza, ami a rendszerváltás óta áhított, ám teljes egészében soha meg nem szerzett gyümölcsnek számít a PSD számára: az erdélyi választópolgárok szavazatait.
Ezekkel ugyanis választást szokás nyerni Romániában; a történelem tapasztalatait idézve: akié Erdély, azé az ország. És ezt nagyon jól tudták Ponta elődei is. Adrian Năstase az észak-erdélyi autópálya munkatelepének átadásával vágott neki a tíz évvel ezelőtti államfőválasztás kampányának, abban bízva, hogy a térség számára létfontosságú létesítmény építésének elindításával magához édesgeti a régió politikai értelemben jobbra húzó lakóit.
Az akkori kormányfő-pártelnök erőlködése duplán kudarcot vallott: a megmérettetésen alulmaradt Traian Băsescuval szemben, a sztrádából pedig az azóta eltelt évtized alatt mindössze félszáz kilométer készült el. A jelenleg börtönbüntetését töltő Năstase tanítványa és utódja, Ponta ugyanezt a stratégiát alkalmazva törekszik Erdély meghódítására, kihangsúlyozva az erdélyi embereknek: kormánya valamennyi közberuházását megvalósítja a régióban.
Kérdéses, hogy a Bechtel-sztráda vesszőfutása ismeretében a szociáldemokrata politikus célközönsége hisz-e még az effajta bukaresti ígéretekben, Rus személye pedig elegendő garanciát jelent-e a vállalások teljesítésére. Egyébként akut káderhiányra vall, hogy a PSD erdélyi szervezetei a kissé elnyűtt kolozsvári politikuson kívül képtelenek előrántani a cilinderből másvalakit, az alakulaton belül még ma is ő a becsületesség és a szakmai hozzáértés mintaképe.
Amit többek között annak köszönhet, hogy a Băsescu leváltását célzó második, 2012-ben rendezett népszavazás idején lemondott posztjáról, miután pártfelettesei nyomást gyakoroltak rá, hogy törvénytelenül módosítsa a választói névjegyzéket. Már csak ezért is érdemes figyelni, mihez kezd a Cotroceni-palota meghódítására szülőföldjén, Erdélyen keresztül nekiveselkedő PSD elrugaszkodott kampányígéreteivel.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
szóljon hozzá!