VEZÉRCIKK – Bár Victor Ponta augusztusig lebegtetni kívánja, indul-e az őszi államfőválasztáson, a napokban egyértelmű tanújelét adta szándékának.
2014. június 25., 20:102014. június 25., 20:10
2014. június 26., 15:182014. június 26., 15:18
Mégpedig azáltal, hogy beemelte kormányába a szociáldemokraták állandó jolly jokerét, a kolozsvári Ioan Rust, és ezzel a gesztussal annak megszerzését célozza, ami a rendszerváltás óta áhított, ám teljes egészében soha meg nem szerzett gyümölcsnek számít a PSD számára: az erdélyi választópolgárok szavazatait.
Ezekkel ugyanis választást szokás nyerni Romániában; a történelem tapasztalatait idézve: akié Erdély, azé az ország. És ezt nagyon jól tudták Ponta elődei is. Adrian Năstase az észak-erdélyi autópálya munkatelepének átadásával vágott neki a tíz évvel ezelőtti államfőválasztás kampányának, abban bízva, hogy a térség számára létfontosságú létesítmény építésének elindításával magához édesgeti a régió politikai értelemben jobbra húzó lakóit.
Az akkori kormányfő-pártelnök erőlködése duplán kudarcot vallott: a megmérettetésen alulmaradt Traian Băsescuval szemben, a sztrádából pedig az azóta eltelt évtized alatt mindössze félszáz kilométer készült el. A jelenleg börtönbüntetését töltő Năstase tanítványa és utódja, Ponta ugyanezt a stratégiát alkalmazva törekszik Erdély meghódítására, kihangsúlyozva az erdélyi embereknek: kormánya valamennyi közberuházását megvalósítja a régióban.
Kérdéses, hogy a Bechtel-sztráda vesszőfutása ismeretében a szociáldemokrata politikus célközönsége hisz-e még az effajta bukaresti ígéretekben, Rus személye pedig elegendő garanciát jelent-e a vállalások teljesítésére. Egyébként akut káderhiányra vall, hogy a PSD erdélyi szervezetei a kissé elnyűtt kolozsvári politikuson kívül képtelenek előrántani a cilinderből másvalakit, az alakulaton belül még ma is ő a becsületesség és a szakmai hozzáértés mintaképe.
Amit többek között annak köszönhet, hogy a Băsescu leváltását célzó második, 2012-ben rendezett népszavazás idején lemondott posztjáról, miután pártfelettesei nyomást gyakoroltak rá, hogy törvénytelenül módosítsa a választói névjegyzéket. Már csak ezért is érdemes figyelni, mihez kezd a Cotroceni-palota meghódítására szülőföldjén, Erdélyen keresztül nekiveselkedő PSD elrugaszkodott kampányígéreteivel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!