Ismét a Kreml politikai érdekei alapján tekergeti a gázcsapot az orosz kõolajipari óriás, a Gazprom, amelynek tegnapi intézkedése minden bizonnyal egy kiadós nemzetközi gázháború elõszele.
2014. szeptember 15., 20:252014. szeptember 15., 20:25
Az Európába irányuló részleges gázstop oka természetesen az ukrajnai válság miatt foganatosított újabb oroszellenes szankciókban keresendõ: Vlagyimir Putyin valószínûleg be akarja bizonyítani, hogy Moszkva számára nemcsak katonai eszközök állnak rendelkezésére, ha világhatalmi pozíciójának szemléltetésére van szükség.
Márpedig a gázcsap legalább olyan hatékony fegyver tud lenni, mint a kalasnyikov, errõl leginkább azok a – orosz gázimporttól függõ – kelet- és nyugat-európai országok tudnának sokat mesélni, amelyek most is lélegzetvisszafojtva követik az energetikai konfliktus fejleményeit. Persze a Nyugat rendszeresen azt veti Oroszország szemére, hogy energetikai nagyhatalmi pozíciójával visszaélve zsarolja Európát.
Miközben a vád megalapozott, nézzük, mit tesz eközben a másik fél. Az amerikai Mother Jones magazin a napokban feltárta, milyen intenzív lobbit folytat a washingtoni külügyminisztérium, hogy tengeren túli olajvállalatok kutatási és kitermelési engedélyekhez jussanak a világ ásványkincsekben gazdag országaiban.
Mark Gitenstein, az Egyesült Államok volt bukaresti nagykövete a lapnak elismerte: diplomáciai tekintélyét latba vetve gyakorolt nyomást a román kormányra, hogy a Chevron kõolajipari társaságnak bocsássanak koncesszióba romániai palagázmezõket. Gitenstein elismerte, bukaresti mandátuma idején személyesen vette rá a döntést folyamatosan halogató román kormány illetékeseit, hogy a türelmetlenné vált amerikai céget részesítsék elõnyben.
„A nagykövetek hagyományosan így cselekszenek az amerikai cégek érdekében” – szögezte le a diplomata, aki – minõ véletlen – jelenleg a Chevron képviseletét ellátó egyik ügyvédi és lobbiirodának dolgozik.
Akkor mégis mi a különbség Washington és Moszkva nagyhatalmi törekvése között? A jelek szerint mindössze anynyi, hogy miközben az oroszok be nem vallottan tartják sakkban a különbözõ országokat az energiával, az amerikaiak nyíltan próbálják rátenni a kezüket ugyanezeknek az államoknak a tartalékaira.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!