JEGYZET – A fene gondolta volna, hogy egyszer a nagy nemzetközi sportszövetségek, az Európai Unió és az MTVA jóvoltából tapasztalom meg, milyen lehetett az élet 1989 előtt, a Ceauşescu-féle nemzetikommunista Románia azon részeiben, ahol nem volt fogható a magyar televízió.
2016. június 18., 11:592016. június 18., 11:59
Nagyváradiként természetes volt, hogy az ember az MTV műsorait nézi. Egyrészt azért, mert mégiscsak anyanyelven közvetítette az anyaország történéseit, másrészt mert a román televízió napi pár órás, a diktátorpár hőstetteinek dicséretében kimerülő műsoraira a „nézhetetlen\" jelző is dicséretnek számít. Harmadrészt meg azért, mert, mint kiderült, televíziós készülékünk öntudatos, nemzeti és polgári érzelmű darab volt, amely nem, vagy alig hozta be a román adót. Vagyis már akkoriban megvalósult az Európai Unió egyik alapelve, a termékek és szolgáltatások határok fölötti szabad mozgása. Pedig még Európai Unió sem volt.
Most pedig, hogy van Európai Unió, a termékek és szolgáltatások szabad mozgását természetesen azonnal elkezdték korlátozni. Mert azt ugye nehéz lenne vitatni, hogy egy televíziós csatorna műsorai terméknek is, szolgáltatásnak is minősülnek. Csakhogy a nemzetközi sportszövetségek kitalálták, hogy profitjukat úgy maximalizálhatják a legjobban, ha minden egyes országban külön értékesítik a közvetítési jogokat, lehetőleg egy csatorna számára. Ezáltal az illető csatorna monopolhelyzetbe kerül, az általa lefedett területen sem belföldi, sem külföldi adó nem sugározhatja az illető sporteseményt.
Mindezt az EU versenyjogi törvényei állítólag lehetővé teszik. Pedig hát ez minden, csak nem szabad verseny, hiszen korlátozza a fogyasztók választási lehetősségeit – ráadásul százmilliós nagyságrendű azon európai polgárok aránya, akiket megfoszt attól, hogy anyanyelvükön nézzék a közvetítéseket. Persze ma már valamivel könnyebb az élet, mint 1989 előtt: internetes streameken nézi az ember az M4-et, a kép ugyan pixeles, és néha lefagy, de legalább a miénk. (Közben pedig irigykedünk a mintegy 15 ezres bihari szlovákságra, mivel a szlovák közszolgálati adónak esze ágában sem volt az idióta geokódolást alkalmazni.)
Én közben változatlanul reménykedem, hogy ez az egész nem több megérzékenyítő gyakorlatnál, amelynek a célja az, hogy a Partiumban is megtapasztaljuk, milyen nehéz volt 1989 előtt a magyar közvetítésekre vágyó erdélyi honfitársak élete. Nos, üzenem az illetékeseknek, hogy sikerült, átérezzük, maradéktalanul. Úgyhogy most már be lehet fejezni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!