JEGYZET – Ez is csak huszonnégy óra: amint vége a gyereknapi harsányságoknak, kialszik a dizájntortába szúrt tűzijáték, s az édesség elfogy az utolsó morzsáig, akkor kezdődik minden elölről.
2016. május 31., 19:302016. május 31., 19:30
Másnap reggel a gyerek kérdezne valamit – az előző napi szelfikről megmaradt mosolyban reménykedve –, a szülő viszont siet, ami elmúlt, az elmúlt, jövőre is lesz gyereknap, közben karácsony, sőt addig meg is oldódhat, ami épp aznap reggel olyan fontosnak tűnt. Igen, így van. S ha netán közbejön valami kellemetlenség, akkor elő lehet rántani a kifogásokkal teli tarisznyából a jól ismert lemezt: ezek a mai gyerekek, csak a monitor meg az okosteló, mi lesz belőlük?!
A mi gyerekkorunk, az volt az igazi! Kint lógtunk az utcán, nyakunkban a kulcs, aztán uccu haza, hogy mire a szülőknek lejár a munkaideje, már bámulhassuk a tévét. Kész a lecke, kérdezte a holtfáradt szülő, és kapta is a választ: hát persze, hogyne! Az volt a gyermekkor! Bocsánat, de közbeszólok: mindenkinek a saját gyerekkora az igazi, abból él és táplálkozik egész életén át. Abból építgeti a hajdani gyerekből lassacskán szülővé lett arcát.
A közben megváltozott világgal, a technika nemrég még elképzelhetetlen csodáival nem a gyermek, hanem a nyakban kulcsos gyerekkort visszasíró felnőtt nemigen tud mit kezdeni. A gyerek kérdez(ne) tőle valamit, odaveti: nézd meg a neten, most nincs időm. Másnap pedig eldicsekszi a kollégáknak, hogy az ő gyereke is ugyanúgy egyedül keresgél a neten, mint a többiek csemetéi. Pedig az volna az igazi, ha együtt ülnének le „guglizni”, s ha a keresett válaszban olyan fogalmakra talál a gyerek, melyek még jobban összezavarják, akkor együtt keresgélnének tovább. És amikor a mostani gyerek szülővé lesz, úgy emlékezne, hogy az volt az igazi.
A beszélgetések, az ismeretlen közös feltárása, az együttes öröm. Nemrég felröppent a hír, hogyha csak egy napra is, de talán megoldódhat ez a nagy elidegenedés: törvénybe akarják iktatni a gyermeknapi munkaszünetet. Hogy legalább akkor együtt lehessenek egész nap a szülők és gyerekek. „Legalább”?! A hétvégeken mi történik? És más ünnepekkor?! A tűzijátékkal ékesített tortaköltemény helyettesíteni képes a szeretetet? Vagy azt gondolják, egy törvénnyel elő lehet írni egyetlen napra olyasmit, ami az év többi napján esetleg folytonosan csak hiánycikk?
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!