Nem panaszkodhatok, hogy nem történt velem semmi az elmúlt kilenc és egynegyed évszázad alatt: volt itt mindig járkálás bőven, jöttek jó szándékkal, jöttek kevésbé jóval.
2015. augusztus 02., 19:232015. augusztus 02., 19:23
Dúltak a tatárok, de szerencsére siettek is tova; egy Zsigmond nevű nagy császár-király ide kérte, hogy temessék, az engem megteremtő, szentté avatott László király mellé. Jöttek ügyes kezű taljánok, faragták a követ, emelték a falat, s ha utcák közé besettenkedő tengert nem is leltek itt, de a Körös sem megvetendő víz, jó sebes folyású, megépítették hát a partján a maguk Velencéjét, átellenben pedig később az ő tiszteletükre elnevezett Olaszit. Egy ideig a világ közepe is voltam, hála az akkori püspöknek, akinek a tudás volt a legfontosabb és minden, ami tetszik az elmének. Hozatott egy csillagismerőt, s talán épp neki köszönhető, hogy az a bizonyos nagy hajós, akit olyan sokat emlegetnek, nemcsak Amerikát fedezte fel, de ha a térképére nézett, az én nevemet is megtudta. Aztán a törökök – volt nagy csata, ami nem is volt olyan nagy, mert azt beszélték, hogy árulás történt. De legalább kevesebb volt a dúlás. Hamar elmentek, úgy a hatszázadik születésnapom táján. Aztán békésebb idők jöttek, büszkén mondom, hogy egyre szebb lettem én is, gyönyörű templomok, paloták épültek, az emberek jól érezték magukat. Sokat beszélek, pedig nem is a szépre akartam emlékezni, hanem arra, ami velem egy ideje történik: bántanak, megsebeznek, olyan emberek jönnek, akik nem is ismernek. Akik nem tudják, hogy én soha nem voltam kicsi, olyanokat mondanak, lehetnék nagy is. Az vagyok, ha hagyják. Még azt sem hiszik, hogy elmúltam kilencszáz éves, szerintük még száz sem vagyok. A házaimat hagyják tönkremenni, hogy aztán lebonthassák, vagy ráhúzzák a fátyol óvszert, ami egy idő után világ csúfjára mocskosan, cafatokban lóg. Sok bajom van, de ami legutóbb történt velem, az nagyon fáj: szemétláda lettem. Nem elég a mindenütt megkezdett és hetekig befejezetlenül hagyott túrás-fúrás pora és piszka, az állandó zaj, most még ez is, az idehordott sok szemét. Van egy álmom: hátha sikerül visszavedlenem várossá, hátha városlakó emberek fognak a sorsomról dönteni megint, hátha. Talán sikerül elérnem az ezredik szülinapom még mint város, nem egy bűzlő, óriási szemétláda.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!