JEGYZET – Valami nagyon nagy sunyiságra készülnek megint ezzel a hajmeresztő törvénytervezettel: bármennyire figyeltem, és többször végig is hallgattam, nem sikerült annál többet megértenem, mint hogy büntetni fogják az egészséget.
2016. február 09., 19:322016. február 09., 19:32
Akármit, csak ezt ne, csak egészséges nehogy legyen valaki! Mert akkor fizethet majd, míg belegebed. De hát épp ezt csináljuk: fizetünk, ha kell, ha nem. Mivel már egy ideje nyugdíjas vagyok, nyugodtan bevallhatom, hogy semmi bajom.
Éppen csak annyi, hogy évtizedeken át fizettem az egészségbiztosítást, pontosan nem tudom, mennyit, mert soha senki nem kérdezte meg ez irányú hajlandóságomat, és tessék: se betegszabadságon nem voltam, se kórházban, és még szatyornyi kedvezményezett gyógyszert sem szállítok haza havonta a patikából csak azért, mert így olcsóbban juthatok hozzá. Tudom, tudom, jobb félni, mint megijedni, lakásbiztosítást is fizetek, pedig szerencsére se megrögzött gyújtogatók, se álbetörők nem vagyunk, a csapokat sem hagyjuk nyitva olyan céllal, hogy jó kártérítéseket kapjunk. De ha egyszer történik valami?!
Na ez az, így van a betegbiztosítás is. Vonják a nyugdíjból is, ez is normális, idősebb embernek már kevesebb a szavatossági ideje. És ha nem nyom, nem szúr, nem fáj sehol, akkor miért kellene folyton az orvosokat üldöznöm?! Nem az én hibám, hogy már nincsenek órákig tartó sorban állások, amikor olyan jól lehetett osztani-szorozni a világ dolgait: ha valakinek egyetlen szocializálódási lehetőségként már csak az orvosi várótermekben való ücsörgés maradt, ám legyen! S ha azt hiszi, hogy ez által örök életű lesz, az is a szíve joga!
De legyen nekem is jogom nem elmenni az orvoshoz azért, hogy találjon már valamit, különben megbüntetnek. Miért nem ötölnek ki törvényt azoknak a büntetésére, akik mindenáron újabb és újabb bőrrétegeket akarnak lenyúzni az emberekről?! Megértem, ha nem adják vissza az eltelt évek alatt befizetett és általam fel nem használt egészségbiztosítási járulékot, merthogy szolidaritás erre meg arra, de nehogy már odajussunk, hogy a rengeteg lógós, szimuláns, potyaleső kedvéért, ha a hozzám hasonló megrögzött egészségessel előbb-utóbb csak történik valami, akkor borsos sáppal „jutalmazzanak”, egyszerűen arra hivatkozva: valakinek fizetnie kell az egészségbüntetési járulékokat is!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!