JEGYZET – A propagandisták alaptételét jól megtanulták és gyakorolják is nap mint nap: élen a miniszterelnökkel zengi a papagájhadosztály, milyen nagyon fejlődik, helyesebben fejlődött a három és fél évvel ezelőtti hatalomátvétel óta a gazdaság.
2015. szeptember 01., 22:282015. szeptember 01., 22:28
Kinőtte már a kistigris státusát is annyira, hogy – saját fülemmel hallottam! – azt is kimondta a füllentés egyik bajnoka, hogy maga mögött hagyta Németországot. Gondolom, a pártiskolán hetente írattak minden esetleg számba jövő funkcionáriussal röpdolgozatot olyan beugrató kérdésekkel megtűzdelve, hogy vajon hányszor kell nyilvánosan elmondani egy igazságtartalomtól mentes állítást ahhoz, hogy az emberek akár meg is merjenek esküdni a bejelentés igazára.
„Titkos forrásokból” tudom, hogy nincs egyetlen jó válasz, nem is lehet, hisz ahány ember, annyiféle megmondó stílus, a lényeg, hogy addig kell ismételni, amíg beáll a fentebb jelzett ideális állapot. Ha ezek után valaki azt hinné, leányálom egy pártalapon osztogatott hivatalt elfoglalni, csalódik. Tilos ugyanis az ismételgetett hazugságok közben nevetni, mert a bizalmatlan emberek még azt hinnék, nem igaz, amit épp hallottak.
Például az, hogy dübörög a gazdaság. Ha egy szőrszálhasogató megkérdezné, miért nem lehet hallani a dübörgést, rögtön megkapná a magáét, mondjuk azt, hogy a gazdaság dübörgése halandó füllel nem hallható. Azt csak a kiváltságosak érzékelik, ahogy az ultrahangokat a denevérek. Érvelni meg még ennyire sem lehet, mert a zaklatás miatt rögtön felhúzza a megmondó illető az orrát, jó esetben köszön, és már ott sincs. A bunkóbbja még köszönni sem szeret, egyszerűen csak megy, a kérdések pedig az egyik fülén be, a másikon ki. Utóvégre ezért van az embernek két füle, nehogy már bent maradjon valami a világ zajából.
De tulajdonképpen nem is a néma leventék hada a hibás, hanem a folyton kérdezőké: tudhatnák, hogy a réges-régi szokás szerint a minisztereket úgy választják ki, hogy bárhová, csak az esetleges szakmájuk közelébe ne! A klikkesedés ugyanis gyorsan bekövetkezhet, s akkor oda az egész szépen felépített propagandahazugság. Nem kell tudniuk a nem létező iparágakról, a szocreálrommá lett egykori gyárakról, a félbehagyott utakról, legföljebb ha valaki nagyon akar, tanulhat dübörögni, csak minél jobban csinálja, mert különben kidobják.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!