JEGYZET – Ócska közhely, hogy az idősebb nemzedékek folyton folyvást találnak valami kivetnivalót a fiatalabbakban, akármit is tennének, az úgysem jó.
2015. április 21., 20:232015. április 21., 20:23
Bezzeg, bezzeg! Bezzeg bizony, ezt minden generációnak meg kell élnie. Amikor a mindennapos munkám során megismertem a „mai\" fiatalokat, és rájöttem, hogy éppen olyanok, mint mi voltunk, meg apáink, nagyapáink és így tovább, elhatároztam, hogy soha nem fogok bezzegelni.
Sikerült, annyira, hogy bármiféle konfliktusban én a nagykamaszok pártján kardoskodtam, csak mostanában megy el a türelmem, amikor például a buszon vagy kávézóban elnyúlnak, több ülőalkalmatosságot is elfoglalva, és se látnak, se hallanak. Illetve csak az egyfolytában simogatott telefonképernyőt látják, és csak azt hallják, ami a füldugóikon át áramlik az agyukba.
Meg is állapítottam, hogy ez azért már sok, ennyire érzéketlenek mi mégsem voltunk. És ebben maradtam önmagammal, igaz, egy kicsit rosszul esett, ahogy mindig rosszul esik, ha régi, kedves meggyőződésünket adjuk fel ezért vagy azért.
Ám csoda történt: egyszerű, nagyon hétköznapi kis csoda, de éppen kicsisége miatt tűnt nekem olyan nagyszerűnek. A postán voltam, kivettem egy csomagot, ami valamivel nagyobb volt annál, mint amire számítottam, nem fért be a táskámba, de a hónom alatt nagyon jól tudtam vinni. Azért részletezem ennyire, mert világosan látszott, hogy gond nélkül boldogulok a pakkal, csak épp a bal kezemet vonja ki a forgalomból.
Lefelé megyek a néhány lépcsőn a kijárat elé, amikor nyílik a kapu, és bejönne egy négy- vagy ötfős ificsapat. Vidám fiúk-lányok. Meglátnak, egyszerre lépnek vissza az utcára, kivéve az egyiket, aki kinyitva tartja előttem a nagy, tömör kaput, nehogy rám csapódjon. Amilyen spontán volt az ő udvariasságuk, annyira spontán volt az én meghatódásom is. Visszanyeltem a könnyem, de remegő hangon köszöntem meg. Nem válaszolt, nem is volt rá szükség. Én kiléptem, a csapat tagjai pedig immár nyugodtan bemehettek.
Úton hazafelé próbáltam minél kevésbé érzelgősen feldolgozni ezt az ajándéknak is vehető élményt. Egymás után selejteztem ki a túl nagy szavakat, gondoltam a családjukra, az iskolára, arra, hogy kiskorukban halhatták az udvarias szót. És akkor végeredményben ki az igazi bezzeg?! A mi időnkben mások voltak az idősek?!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!