JEGYZET – Az utolsó métereken még összefognak a felkentek, és félretéve mindenféle acsarkodást harcolni kezdenek a szélcsend ellen.
2016. október 25., 19:002016. október 25., 19:00
Az a legszörnyűbb ugyanis, ha hirtelen beáll a szélcsend, és december elejéig meg se rezzenne a levegő az egész országban. Brrr, még rágondolni is rossz! Mert képzeljük csak el, mi volna, ha a legmodernebb szélgépekre sem hallgatva, a makacs szélcsend csak azért sem akarna bár egy kicsit feloldódni!
A sok örökmozgó, balról jobbra és jobbról balra látványosan átugró, vagy szilvafának álcázva magát csak úgy titkon, fű alatt átmászó nem tudná, honnan fúj a szél: melyik kisvezér lesz hirtelen éretté, és melyik nagykutyából válik egyik napról a másikra vinnyogó öleb. Mert az utóbbi hetekben-hónapokban látványos átstrukturálódás ment végbe a pártok palettáján. Az örök baloldali szocdemek például jobboldali populista jó-, sőt jobblétről kezdtek el papolni. Az egykor balról induló, majd egy reggelen jobboldalukon ébredő hajdani demokraták, miután odacsapódtak a világszerte inkább balos, de nálunk kivételesen a jobbszárnyat erősítő liberálisokhoz, már csak jobboskodnak, a tervbe vett változtatásuk viszont inkább a balogokra hajaz.
Egyébként fölösleges is ezt a jó kétszáz éve, a Bastille-rombolás után alkotmányozásba fogók széksorainak helyzete szerint elnevezett ideológiát emlegetni, mert már nagyon kimenőben van a politikailag korrekt világ eszmeiségéből. Hirtelen eltűnt a nagy kínnal-bajjal, más pártok hátán mindig befutó, magát hivatalosan konzervatívnak nevező, de szociohumanistaként meghatározó párt, a nemzeti érdeket folyton emlegető másik tömörülés, liberálisból is van két formáció, és a sor végéről nyomulnak előre a bevallottan nacionalista pártocskák. Bocsánat, egyelőre még pártocskák, mert ha sikerül a „duzzasztógátat” időben befejezni, akkor érvényesülni fog a hátulsó pár(t) fuss előre effektus.
Csak ez a fránya szélcsend ne volna, s a váltani igyekvők végre megérezhetnék, merről is fúj a rég áhított légmozgás. Bár a politikai érzékkel zsigerből megáldottak, mint a volt miniszterelnök Ponta, ismerik a dörgést: több vasat tartanak a tűzben, hogy amikor végre feltámad a szél, mondhassák: a másik vasat az ellenség tette oda az ő nevükben. Hamarosan beindul a hivatalos kampányhónap, kíváncsi vagyok, lehet-e még fokozni az eddigi sok mocskot. De bízom a bizánci-fanarióta szellem leleményességében, és várom a jó hosszú magyarázkodást, ami jó ürügy lesz, hogy minden maradjon a régiben!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!