JEGYZET – Azért a fene gondolta volna, hogy ilyen félelmetes fegyver van a kezünkben, amelynek nyilvános használatától annyira tartanak a román hatalom egyes képviselői, hogy több ezer lejes bírságot rónak ki érte.
2014. december 20., 20:292014. december 20., 20:29
Nehéz elhinni, hogy ennyire rettegnek tőle, holott nem nagy tűzerejű lőfegyverről, sőt még csak nem is szálfegyverről van szó. Még csak kézzel sem fogható. Egy egyszerű nemzeti himnusz az egész. A Kovászna megyei prefektus viszont azonnal és csípőből tüzelt, amikor az egyik párt június 4-ei, nemzetiösszetartozás-napi megemlékezésén a nyílt utcán elénekelték, és ötezer lejes bírságot rótt ki.
Pedig hát a Himnusz eddigi pályafutása során nem tűnt túlságosan agresszív fegyvernek. Legalábbis jelen sorok szerzőjének nincs tudomása arról, hogy eléneklése nyomán magától keletebbre költözött volna a magyar–román határ, esetleg leesett volna a román zászló valamely erdélyi vagy partiumi nagyváros hétköznapokon is agyonlobogózott oszlopairól.
A román állam képviselője mégis retteg tőle. Persze lehet, attól tart, hogy ha sok magyar ember gyűl össze egy helyen, abból baj lehet. Így már érthetőbb a lépése, ezért további intézkedések is szükségesek lehetnek annak érdekében, hogy főnökei is elégedettek legyenek, és a magyarok se érezzék annyira jól magukat a saját szülőföldjükön.
Például még a templomokban is be lehetne tiltani a Himnusz éneklését, hiába egyike a zsoltároknak. Elvégre, ha az utcán lehetne énekelni, az istenházában meg nem, az diszkriminációként is értelmezhető lenne. Emellett meg lehetne fontolni a magyar iskolák összevonását a román tanintézményekkel, elvégre micsoda dolog már, hogy egy európai országban mindenki csak úgy össze-vissza a saját anyanyelvén tanul.
A magánkézben lévő iskolákat természetesen államosítani kell. Az anyanyelv hivatalos használatát is tűzzel-vassal üldözni kell, még a boltok kirakatai fölül is el kell távolítani a magyar feliratokat. A magyarok beszéljenek csak otthon, a konyhában magyarul. De ha lehet, inkább ott se.
Persze most valaki fölvetheti, hogy huszonöt évvel ezelőtt mintha már lett volna ilyen, de az ilyen demagógiára oda sem kell figyelni. Hiszen egyrészt ezzel a módszerrel az érintett politikusok és állami szervek irányítói a kompromisszumok nélküli hazafiság pózában tetszeleghetnek, másrészt pedig a polgárokat is lefoglalják. Nehogy esetleg azzal kezdjenek foglalkozni, hogy a kormány például a gazdasági és szociális ügyekben hogyan irányítja az ország sorsát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!