A demokrácia és a jog leckéjét megtanulni és felmondani képtelen államban élünk.
2013. június 18., 10:382013. június 18., 10:38
Ennek a diszlexiának újabb bizonyítéka, hogy az egykoron államosított javak, ezen belül az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló jogi szabályozásokat a mindenkori politikum, ennél is pontosabban a mindenkori hatalom nem és nem akarja úgy alakítani, hogy azzal természetbeni és természetes, azaz valós jogorvoslatot nyújtson az egykori tulajdonosoknak. Magyarabbul, hogy visszaállítsa az eredeti tulajdonjogi állapotokat.
Nem mai találmány ez Romániában, hiszen elég csak a Trianon utáni első évekre pillantani, amikor is az új hatalom első és legfontosabb dolga a magyarság kisemmizése volt. A történelmi magyar egyházak vagyonuk nagyon nagy részét veszítették el akkor, de például a kettős mércével mért – az Ókirályságban kíméletesebb, Erdélyben kegyetlenebb – adóztatással a magyar középréteget is keményen sújtották a bukaresti kormányzatok. A Gheorghiu-Dej és diktátor utódja, Ceauşescu nevével fémjelzett kommunista diktatúra erre is rátett egy lapáttal, amikor a negyvenes évek alkonyán testületileg semmizte ki az egész ország népét.
E gaztettek egyetlen tollvonással foganatosított sorozatát nem akarta, és a jelek szerint nem is akarja érdemben orvosolni az 1989-es rendszerváltozás utáni mindenkori hatalom, újabban arra téve kísérletet, hogy a jogos tulajdonost – vagy ennek örökösét – arra kötelezze: az eddigi ötről tíz évre terjessze ki a jussát képező ingatlan mai rendeltetésének kötelező fenntartását. Ráadásul a még el nem dőlt Mikó-ügy az esetleges újraállomsítás(ok) tekintetében is veszélyes előzményt teremtett, minden körülmény adott tehát ahhoz, hogy az önerőből, pontosabban a mi adófizető lejeinkből iskolát, kórházat, miegyebet építeni képtelen állam gátlástalanul basáskodjon tovább annak a vagyonnak a vészesen nagy részén, aminek a létrehozásához semmilyen köze sincs, ami nem az övé tehát. Ez alól egyetlen kormány vagy koalíció sem kivétel, ami – a többi számos adósságot is ide számítva – fényesen igazolja, hogy igazi demokráciából és jogból Románia eleddig jelesre bukott. Kárvallottak, ideje van az összefogásnak és az elszámoltatásnak!
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
szóljon hozzá!