VEZÉRCIKK – Bár csak ideiglenes jelleggel, de a román kormány végre megtette a szükséges lépést annak a botrányos gyakorlatnak a felszámolása irányába, amelyet gyűjtőnéven börtönirodalomnak nevezünk.
2016. február 03., 21:362016. február 03., 21:36
A jelenség elharapózása több hónapja teljes joggal borzolja a hazai közvéleményt, hiszen az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a büntetés-végrehajtási intézetekben született, tudományos dolgozatokként beállított könyvek száma Romániában.
Az igyekezet érthető, elvégre kiadványonként harminc nappal lehetett lerövidíteni a büntetést, az idő előtti szabadlábra helyezést elősegítő jogszabály azonban több sebből is vérzett. Először is kiderült, hogy a hatóságok képtelenek kordában tartani a börtönírások dömpingjét, mivel fogvatartottak százai – köztük elsősorban politikusok és üzletemberek – egyszerűen összemásoltak mindenfélét, és ezeket a silány minőségű plágiumokat sikerült „eladniuk\" tudományos dolgozatként.
Egyesek vitatják, miért kell úgymond kollektív büntetést alkalmazni, vagyis a csalók miatt miért vonják meg a börtönirodalomhoz kötött előjogot a tisztességes szerzőktől is. És ezzel el is érkeztünk a probléma alapját képező markáns konfliktus lényegéhez. Minden elítélt alapvető érdeke, hogy minél kevesebbet töltsön le büntetéséből, és minél hamarabb szabaduljon a rács mögül, akár tisztességtelen eszközök bevetésével is.
A társadalom érdeke, a közjó viszont azt kívánja, hogy leróják büntetésüket, ez alatt pedig lehetőleg jó útra térjenek, belássák tévedésüket, és szabadlábra helyezésük után ne kövessenek el ismét bűncselekményt. Gondoljunk csak bele, mi a véleményük az írói vénával nem rendelkező raboknak arról, hogy ők három, a börtönben vagy annak falain kívül ledolgozott nap után csak egy nappal rövidítik meg a büntetésüket. Vagy mit gondolnak a hazai akadémikusok, kutatók, értelmiségiek arról, hogy a korrupció miatt elítélt üzletember-politikus, Dan Voiculescu egy év alatt tíz kötetet közölt a zárkában.
A börtönirodalom megszüntetése tehát elsősorban erkölcsi kérdés, de ugyanolyan mértékben szól arról is, hogy képes-e a társadalom megőrizni az igazságszolgáltatás tekintélyét, a belé vetett bizalmat.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!