VEZÉRCIKK – Vajon mennyi hitelt adhat a romániai korrupciót nap mint nap megtapasztaló állampolgár a Cioloș-kormány átfogónak látszó, a lehető legtöbb területet lefedni szándékozó antikorrupciós stratégiájának?
2016. július 19., 19:322016. július 19., 19:32
Tetszetősnek tűnik, hogy a tervezet nevén nevezi a hazai társadalmat minden porcikájáig átható jelenség különféle nyúlványait, és hogy bejelentése szerint erőteljes lendülettel venné fel a harcot a mindennapos megvesztegetések, ügyeskedések ellen.
Reménytelennek látszik viszont a hadjárat, ha tekintetbe vesszük, hogy az egészségügyet, tanügyet, igazságügyet, politikát, erdőgazdálkodást és megannyi más területet átszövő lefizetéses, nyerészkedéses gyakorlatok immár belekövesedtek a társadalom minden szegmensébe. Hogy csak egy rendkívül hétköznapi, a korrupciót éltető, erősítő példánál maradjunk: a legtöbb betegnek reflexévé vált, hogy nem megy kis figyelmesség, borítékba csúsztatott pénz nélkül az orvoshoz, és valószínűleg az orvosok túlnyomó részének is feltételes reflexévé vált a mozdulat, hogy a boríték után nyúljanak.
A kormány közvitára bocsátott, az elkövetkező négy évre szóló stratégiájáról azonban jó lenne hinni: talán végre egy olyan harc kezdete, amelyben Dávidnak lesz parittyája és esélye, hogy sikerrel felvegye a harcot a korrupció Góliátja ellen. Nyilván sokan nem hisznek a kezdeményezés sikerében, hiszen a társadalom minden egyes apró mozgásában tetten érhető a nyerészkedés, ráadásul úgy tűnik, a társadalomnak nagyon is megfelel ez a gyakorlat – ellenkező esetben (legalább árnyalatnyit) változott volna. Az elmúlt évtizedek Romániájának korrupciótörténelméről pedig többkötetes kronológiát lehet írni.
Így vajon nem naivitás abban hinni, hogy a stratégiának, ha nem is egyik napról a másikra, de lesz kézzelfogható eredménye? Mi jelenthet kapaszkodót annak az állampolgárnak, aki bízni szeretne az átláthatóságban? Talán hogy ő maga is személyesen hozzájárul ahhoz, ne létezzen, ne legyen borítékolható a sumákolás, az odacsúsztatott összeg. És kapaszkodót jelenthet a remény is, hogy talán nem borítékolható az új stratégia kudarca.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!