JEGYZET – Az utcánk másik oldalán két hatalmas vadgesztenyesor védte-takarta a kaszárnyaépületeket, annyira, hogy esténként csak a kivilágított ablakok sejttették, hogy van ott még valami.
2014. november 23., 19:332014. november 23., 19:33
A mi oldalunkon ugyan csak egy sor gesztenye állt, de a rengeteg növényzet olyan jó levegőt teremtett, mintha a mesebeli erdőben éltünk volna. A sorkötelesség megszűntével fölöslegessé lettek a kaszárnyák, az osztrák–magyar hadsereg számára épült szép, masszív épületeket viszont vétek lett volna az enyészet oltárán feláldozni, úgyhogy különböző intézményekkel üttették nyélbe a honfoglalást.
Legelőször a gesztenyékkel végeztek, mondván, hogy már úgyis öregek, meg a túl sok zöld árt az egészségnek. Alig maradt egy-egy faóriás mutatóban, mi pedig váratlanul megláttuk, milyenek is valójában a szemben lévő épületek: nemcsak a valaha lombok közül ki-kikacsintó kaszárnya teljes szépségét, de kiderült, hogy mögötte még három sorban húzódnak hasonlók.
Az épületek közti teret lebetonozták, ott napközben autók parkolnak, a járda és a míves kerítés közötti rész viszont a gesztenyék hiányában bántóan pucér maradt. Gyorsan beültették tujacsemetékkel, de gondozás hiányában kiszáradtak. Következő tavasszal mást ültettek, azok meg mintha már eleve szárazak lettek volna, anélkül mentek tönkre, hogy kiderült volna, miféle növények.
Végre aztán megtalálták az oda való cserjéket, melyek gyorsan megfogantak, majd nekilódultak a növekedésnek: szemmel láthatóan lettek egyre nagyobbak és dúsabbak. Sokszor megcsodáltuk az örökzöld bokrokat, mígnem egyszer csak megjelent egy markoló, és minden teketória nélkül, gyökerestül kiemelte a túlsó oldal egész cserjesorát. És mivel a gépek csak ritkán gondolkoznak, érezni meg talán egyáltalán nem éreznek, rezzenéstelenül dobálták egymásra a markolóból a bokrokat, majd elvitték a szemétre. Merthogy csőcsere lesz.
Az árkot a fél utcában kiásták, aztán egyelőre leálltak, hisz a naptár lassan telet mutat. Lehet, hogy majd folytatják az ásást, de a csőfektetés befejezése tavaszra marad, a visszazöldesítés pedig?! Milyen jó a népmesékben: vagy máig is élnek, ha meg nem haltak, vagy a végén jó messzire elfuthatnak.
Mi viszont csak várjuk, hogy a gesztenyéket felváltó bokrok legyilkolása után csak nem maradunk teljesen zöld nélkül, hátha kinő majd legalább pár szál fű és egy-két pitypang is a frissen fektetett és betemetett csövek hátán.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
A választások ugyan még viszonylag távol vannak, de a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) máris sikert könyvelhet el, hiszen Romániában már ma is ez a párt határozza meg a közbeszédet.
szóljon hozzá!