VEZÉRCIKK – A bizalom visszanyerésével, egy markánsabb újratervezéssel biztosítható a magyar közképviselet jövője Kelemen Hunor szerint.
2015. március 03., 20:322015. március 03., 20:32
Az elmúlt időszakban sokat hangoztatott új irányvonal tavaly december óta körvonalazódik, amikor az RMDSZ döntéshozói – addig rájuk nemigen jellemző módon – engedtek a kívülről érkező, majd belül is hamar erőre kapó nyomásnak, és kiléptek a kormányból.
Ez volt az a pont, amikor hosszú idő után a szövetséghez kritikusan viszonyulók is úgy érezhették, az erdélyi magyarság legerősebb érdekvédelmi, illetve kizárólagos parlamenti képviselete őket is meghallgatja. Az újratervezésből még semmi sem valósult meg a jól csengő nyilatkozatokon túl, ami alapesetben érthető lenne, hiszen áprilisban pártelnökválasztás lesz, a változtatások pedig jól mutatnak egy új kezdet céljai között.
A számonkéréssel még várhattunk volna, ha ez a fránya székely szabadság napja nem rondít bele az újratervezést menyasszonyt megillető titokzatossággal előkészítő szövetség levesébe. Csakhogy sajnos a jogsértés megtörtént: a marosvásárhelyi felvonulást betiltották, a rendezvényt lefújták, a párt kerítésén túli világra újfent magasról tevő RMDSZ pedig távolságtartó, nemtörődöm, nem az én dolgom magatartásával mindent lerombolt, amely épülni látszott közte és kritikusai messze nem elhanyagolható tábora között.
Kelemen Hunoréknak fel kellene ismerniük, hogy a szövetséggel szembeni bizalomvesztést nem a tenni akaró kritikusok okozzák, hanem éppen fordítva: a legfőbb érdekvédelmi szervezetünkbe vetett hit fokozatos gyengülése, a meghunyászkodó politika által táplált mélységes csalódás kényszerít sokakat közönyös vagy ellenlábas szerepbe.
A mai kiábrándító helyzet a neptuni napernyők alatt fonnyasztott tulipán terméketlen földjéből nőtte ki magát – már-már úgy tűnik, mintha a székely szabadság napjának tabuként kezelése is egy szánalmas paktum egyik kitétele lenne.
Bárcsak ne lenne igazunk: ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint egy sürgős újratervezés, amelynek részeként az RMDSZ csatlakozna a négy másik erdélyi magyar politikai szervezet által most meghirdetett március 10-ei székelyföldi tüntetésekhez.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!