VEZÉRCIKK – Közel sem lehet a tiltakozók, a jogállamiság, a demokrácia, illetve a korrupcióellenes küzdelem győzelmeként értékelni azt a tényt, hogy a Grindeanu-kormány vasárnap visszavonta a sokat bírált sürgősségi rendeletét, és ezt a naponta utcára vonuló tízezrek is nagyon jól tudják, nem hiába nem vonultak haza szombat este, s hirdettek vasárnapra az eddigieket is felülmúló tiltakozó megmozdulást.
2017. február 05., 23:012017. február 05., 23:01
Ahhoz legalább alkotmányjogásznak kellene lenni, hogy megmondjuk, pontosan mit is jelent a kormány vasárnapi döntése, milyen következményekkel jár, van-e benne csavar, az mindenesetre felettébb gyanús, hogy szombat este 8-kor már tudták, hogy visszavonják, de nem tették ezt meg ugyanúgy az éj leple alatt, ahogy a múlt héten elfogadták. Egyáltalán nem zárható ki, hogy kellett nekik az a csaknem húsz óra, hogy olyan megoldást fundáljanak ki, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.
A kecske viszont egyelőre a jóllakottságnak semmiféle tanújelét nem mutatja, és így van ez jól. Mert nem tudunk nem gyanakodni, nem tudjuk azt mondani, hogy a Grindeanu-kabinetet is megilleti az ártatlanság vélelme. Az eljátszott bizalom már nem szerezhető vissza, így – amint a tüntetők is napok óta skandálják – a rendelet visszavonását a kormány lemondásának kell követnie, hiszen ki bízna meg egy olyan kabinetben, amelyik már egyszer megpróbált az éjszaka leple alatt elfogadni egy olyan jogszabályt, aminek köszönhetően politikai holdudvara megmenekülne a börtönbüntetéstől. (Semmi sem utal ugyan arra, hogy jobb kormány jönne utánuk, de legalább tiszta lappal kezdhetnének, már amennyire lehet tiszta lapról beszélni olyan körülmények között, hogy a Grindeanu-kabinet mellett a PSD–ALDE-szövetség is még mélyebbre süllyedt. Az előre hozott választásokra viszont egyelőre kevés esély mutatkozik.) A bizalom megingásáról beszélt az a többtucatnyi külföldi beruházó is, akik már a múlt héten megkongatták a vészharangot, és ezt mutatja a lej értékvesztése is.
Ugyanakkor egy nagyon fontos tényezőről meg is feledkeztünk a nagy felháborodásban: a kormány ugyanazon a késő esti ülésén fogadta el a 2017-es költségvetést is, a döntés meghozatalakor pedig fittyet hányt minden, az övétől eltérő véleményre. Pedig nem kell közgazdaságtani doktorátus, hogy valaki gyanút fogjon a sarokszámok láttán: növekvő kiadások mellett 5,2 százalékos gazdasági növekedést várni elég nagy optimizmusról tesz tanúbizonyosságot. Vagy egyszerűen csak hülyének nézik az embereket, s majd az éj leple alatt jól megemelik az adókat, illetve újakat vetnek ki, hogy fedezni tudják a kampánylázban megemelt fizetéseket és nyugdíjakat. Mert ezzel a kabinettel már az ember nem tudja, mire számítson, s jobb lesz felkészülnünk a legrosszabbra. Mandátumuk egy hónapja alatt sikerült ugyanis lassan annyi rosszat tenniük az országnak, mint korábban a Ponta-kormány három év alatt.
Kedden lesz egy hete, hogy az ország számottevő részénél kiütötte a biztosítékot a Grindeanu-kabinet döntése. És nemcsak a döntéshozatal mikéntje, hanem a rendeletek tartalma is. Az RMDSZ azonban még mindig nem határolódott el tőlük. Nem csoda, hogy erősödnek a hangok, hogy a szövetség az erdélyi magyarság PSD-je. És zavaróan kevés olyan hang jutott el hozzánk az RMDSZ berkeiből, ami azt követelné, hogy a szövetség mondja fel a kormány támogatására megkötött szerződést.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!