VEZÉRCIKK – Amit eddig is sejteni lehetett, most már bizonyossággá vált: Traian Băsescu államfő mandátuma december 21-ei lejártát követően esze ágában sincs visszavonulni, hogy békésen írogassa tízéves elnöki mandátumának jelentősebb eseményeit megörökítő memoárját.
2014. október 23., 20:512014. október 23., 20:51
Băsescu nem az a viszszavonulós típus. Az ő lételeme a küzdelem, az állandó szereplés, nemigen képes elviselni, ha a politika színpadán nem ő a főszereplők egyike. Ezért hozták létre hozzá hű politikusok és értelmiségiek a Népi Mozgalom Pártot (PMP), miután a demokrata-liberálisok nem az általa pártfogolt Elena Udreát választották pártelnökké, és ezért vesz részt – az alkotmány által előírt pártatlanságot sutba dobva – teljes gőzzel az államfő-választási kampányban.
Miután ugyanis kiköltözik a Cotroceni-palotából, ismét teljes mértékben beleveti majd magát a napi pártpolitikába. Csütörtöki nyilatkozata beszédes volt: a PMP-be való beiratkozás nyomán ő személyesen akar új pártot felépíteni, amely szerinte „tiszta” alternatívaként állhat majd a választópolgárok rendelkezésére.
Abban mindenképpen igazat kell adnunk az államfőnek, hogy erre már csak azért is szükség lenne, mert 1990 óta az öszszes párt kompromittálódott. Csakhogy ehhez hozzátennénk még azt is, hogy nem csupán a pártok, de a politikusok jelentős része, köztük ő maga és a PMP jelenlegi vezetői is. Vagyis az még egyáltalán nem elég a megtisztuláshoz, ha megjelenik egy új párt a színen. Ha az új pártban is az 1990 után a nagypolitikába bekerült arcok köszönnek vissza, az legfeljebb trükknek, szemfényvesztésnek nevezhető, megújulásnak semmiképp.
Érzi ezt Băsescu is, amikor arra beszél, hogy új arcokra is szükség van – ugyanakkor azt már nem hajlandó elfogadni, hogy ő maga is a kompromittálódott politikai osztály tagja. Nem is akármilyen mértékben.
De ettől függetlenül most új építkezésbe kezd, és új pártja élén mindent megtesz majd azért, hogy a felszínen maradjon. Abban bízik, hogy ha elég sokszor és elég hangosan beszél a megújulás szükségességéről, az emberek elfelejtik, hogy ő maga is a régi politikai osztály tagja. És tulajdonképpen igaza van: 1990 óta már többször is bebizonyosodott, hogy a választók hamar felejtenek.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!