VEZÉRCIKK – Ha a közéleti pályára áhítozó fiataloknak gyorstalpaló tanfolyamot rendeznének a politikai mellébeszélés témakörében, Szabó Ödön parlamenti képviselőnek mindenféleképpen ott a helye.
2016. február 14., 19:272016. február 14., 19:27
Természetesen az előadók oldalán, tudását ugyanis oly mértékben sikerült elmélyítenie a tárgyban, hogy azt tanítani lehet. Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke közleményében gyűlöletbeszéddel, a magyar közösség megosztásával vádolta azokat a néppárti politikusokat, akik az elmúlt években többször felemelték a szavukat a nagyváradi Ady-központ körüli rendellenességek ellen, az ingatlanpanama jegyeit magában hordozó ügy érintettjeinek elszámoltatását és felelősségre vonását követelve a magyar és a román hatóságoktól egyaránt.
Többek között a Szabóét is, hiszen a politikus annak a Mecénás Alapítványnak az ügyvezető elnöke, amely a 2002-es magyarországi kormányváltás után megkapta az eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek kulturális és turisztikai komplexum céljából kiutalt 320 millió forintot. Amelyből mindössze egy konferenciaközpont épült meg a megyeszékhelyen, ám nemrég azt is ledózerolták, miután a projekt kudarcba fulladása nyomán a Mecénás elcserélte az ingatlant egy belvárosi épületre.
„Hol a lé?” – szögezték a kérdést többször is a bihari RMDSZ, valamint az általa működtetett alapítvány vezetőinek. Amire Szabó most azzal „válaszolt”, hogy a bihari néppártosok „gyűlölet beszédet” (sic!) folytatnak, és szerinte különben sem mozgósítja a választásokon a magyarokat a több politikai alakulat. Vagyis amikor az almáról kérdezik, ő a salátáról kezd magyarázni.
Az RMDSZ második bihari embere mintapéldája azoknak a politikusoknak, akik az általa képviselt közösség elleni támadásként láttatják a vele kapcsolatos kritikákat és vádakat. „Engem ütsz? Gyárakat és üzemeket bántasz!” – hangzott a szlogen a kommunizmusban, amelyet Szabó most saját maga védelmére próbál akalmazni. Ha a közösség részéről megfogalmazott kérdésekre nem is hajlandó választ adni, intő jel lehetne számára, hogy alapítványi és megyei RMDSZ-es felettese, Kiss Sándor esetében ez a taktika a korrupcióellenes ügyészségen nagyon nem vált be.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!