A populista, demagóg szélsőbalos Ciprasz-kormány gyakorlatilag tizenkilencre húzott újabb lapot a népszavazás kiírásával, amelyen arra kérdeztek rá: akarják-e az emberek az EB által a csőd szélére került ország megsegítése fejében követelt gazdasági megszorító intézkedéseket?

A trükk bejött – a bonyolult kérdésre egyszerű válaszokat kínáló alternatívák közül a többség természetesen az újabb megszorítások elvetésére szavazott, nem gondolva bele, hogy további hitelek nélkül Görögország hamarosan fizetésképtelenné válhat, nem lesz pénz a fizetések és a nyugdíjak folyósítására.

A helyzetet árnyalja, hogy annak kialakulásáért mindkét fél felelős. Közismert: olyan országról van szó, ahol évszázados hagyománnyal rendelkezik a pocsék kormányzás, a túlköltekezés és a gazdasági mutatók meghamisítása, a brüsszeli illetékesek azonban politikai érdekből mégis hosszú ideig szemet hunytak fölötte. Ráadásul akármilyen demagóg is volt a népszavazáson föltett kérdés, mégiscsak a szuverenitás legfőbb letéteményesének tartott nép döntött. Márpedig az EU legfőbb alapelve mégiscsak a demokrácia tiszteletben tartása lenne.

Persze azt is le kell szögezni: a korrekt viszony és a bizalom egyik sarkköve, hogy a felvett kölcsönt vissza kell fizetni, de nem mindegy, milyen feltételek mellett. A vállalhatatlan, súlyos megszorítások erőltetésével az EU éppen azon gyakorlatát tagadta meg, miszerint mindig kompromiszszumra törekszik. Ugyanakkor a görög kormánynak is vállalnia kell, hogy érdemi, hosszú távú eredményekkel járó lépéseket tesz a gazdaság rendbetétele, az indokolatlan költekezések megszüntetése érdekében.

A szabadszájúságával sokak ellenszenvét kivívó Jánisz Varufakisz pénzügyminiszter lemondásával Athén most gesztust tett, azt jelezve: hajlandó kompromisszumokra, mivel a harcos nyilatkozatokon túl a kabinet is nagyon jól tudja, hogy az EU nélkül az ország gazdasága menthetetlenül összeomlik.

Mindazonáltal a görög kormány mandátuma mostantól jóval erősebb, hiszen közvetlen polgári támogatás áll mögötte, miközben az EU velük tárgyaló intézményeit még csak nem is a polgárok által választott vezetők irányítják. A görög helyzet rendezésére tett kísérletek során most esély mutatkozhat arra is, hogy alaposan átgondolják, mi az EU célja, a mélyebb integráció vagy a szuverenitásuk jelentős részét megőrző államok gazdasági közössége.

Ez az EU első igazán komoly tesztje, amolyan érettségi vizsgája. Kiderül, hogy az érintett felek képesek lesznek-e felelős vezetőként dönteni, vagy büntetni akarják a renitens görögöket. Ha rugalmatlanul viszonyulnának a kérdéshez, és kikényszerítenék Görögországot az eurózónából, ne adj isten, az Unióból, azzal az egész EU jövőjét kérdőjeleznék meg.