VEZÉRCIKK – Példaértékű és ígéretes kezdeményezés indult útjára hétfőn Kolozsváron a kisebbségi kulturális charta aláírásával.
2015. szeptember 21., 22:482015. szeptember 21., 22:48
2015. szeptember 21., 22:492015. szeptember 21., 22:49
A ma még általános célkitűzéseket tartalmazó, mégis cselekvési tervként elképzelt projekt súlyát elsősorban az abban részt vevők adják: a kincses város kulturális és művészeti intézményei, valamint román, magyar, német, roma és zsidó szervezetek, egyesületek.
Összefogásuk célja hasonlóképpen örvendetes és nemes: kidomborítani és kiaknázni Kolozsvár nyelvi, kulturális és vallási sokszínűségét, megteremteni az évszázadok óta együtt élő különböző nemzeti közösségek, az eltérő kultúrák közötti párbeszédet, az „átjárást”. Ennek tulajdonképpen az volna a lényege, hogy az Erdély szellemi, kulturális és gazdasági fővárosában élő nemzetiségek ismerjék és értsék meg egymást.
Majdhogynem azt írtam, hogy jobban, ámde a mindennapok valósága rendre azt bizonyítja, hogy románok, magyarok, cigányok és zsidók – társadalomkutatók által használt terminológiával élve – „párhuzamos” világban élnek, kevés kivételtől eltekintve nem törekszenek kapcsolatot létesíteni egymással. Holott az egymás szokása, gondolkodásmódja iránti érdeklődés hiánya, a másik meg nem értése vagy félreértése okozza a legtöbb konfliktust: ez is közrejátszik abban, hogy a románok sokszor mérlegelés nélkül lesöprik az asztalról a magyarok igényeit, mi pedig sovinizmust kiáltunk akkor is, amikor egy-egy elutasításnak nem ez a mozgatórugója.
Egymás megismerését szolgálja például a kolozsvári magyar színház előadásainak román feliratozása vagy a Kolozsvári Magyar Napok többségieket is célzó rendezvényei. A chartában rögzített pontok kimerítéséhez, az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséhez, egyáltalán a normalitáshoz azonban ennél több kell, mindenekelőtt az önkormányzat részéről.
Attól az Emil Boc polgármestertől, aki éppen hétfőn azt nyilatkozta, hogy annak az elvnek a híve, miszerint amit a törvény nem tilt, azt szabad, eközben viszont évek óta azzal utasítja el a kétnyelvű helységnévtáblák kifüggesztését, hogy a kincses város magyarsága nem éri el a lakosság húsz százalékát. Érdemes volna tehát beiktatni a kolozsvári charta célkitűzései közé azt is: fogjuk szaván a polgármestert!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!