VEZÉRCIKK – Megmagyarázhatatlannak tűnik, miért nőtt látványosan az erdélyi magyarokkal szembeni ellenszenv az anyaországiak körében.
2015. március 31., 19:542015. március 31., 19:54
Egy 2014 végén készített felmérés szerint ugyanis a megkérdezettek 37 százaléka nem járulna hozzá, hogy a szomszédságába költözzön egy erdélyi magyar bevándorló – 7 százalékkal többen, mint egy évvel korábban.
Az eredmény érthetetlen, majdhogynem sokkoló, és csak találgatni lehet az okait. A Medián felméréséből kiderül, hogy szinte minden csoport tekintetében nőtt az ellenszenv a magyarországi lakosság körében. Ez alátámasztja azokat az állításokat, miszerint nő az idegengyűlölet az anyaországban, és úgy látszik, ez minket sem kímél.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a kérdőív vonatkozó pontja, a Nem járulna hozzá ahhoz, hogy a szomszédságába költözzön egy… című felvetés eleve taszító választ feltételez. Szintén befolyásoló tényező lehetett, hogy az erdélyi magyarhoz a bevándorló szót társították – még akkor is, ha a koszovói menekültáradat csak a közvélemény-kutatás elkészítése után tetőzött Magyarországon.
Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy bizonyos (nemcsak szélsőjobbos és balos) körökben egyre nagyobb teret hódít a Fidesz-ellenesség, ha pedig gyűlölök valakit, akkor azt is utálom, akit ő szeret: ez esetben a határon túli magyarokat, akikhez egyébként sokan a kétharmad megnyerését társítják.
Mindenesetre valószínű, hogy az említett 37 százalék soha nem járt Erdélyben, csak a hihetetlen szélsőségekbe merészkedő magyarországi média egyik végletét falja nap mint nap, és valószínűleg összes szomszédját utálja, csak azért, mert van.
Ha pedig a frusztráltak, gyűlölködők száma növekvőben van az anyaországban, nem szerencsés, sőt álságos sikeres nemzetegyesítésről beszélni. Mert ez akkor lenne igaz, ha nemcsak az országhatárok felett, hanem mondjuk az angyalföldi panelházakban is megvalósulna.
És akkor a tévék híradói végre nem két, egymásnak teljesen ellentmondó Magyarországról számolnának be – ez esetben pedig talán mi, erdélyi magyarok sem féltenénk már annyira édes, tudathasadásából kigyógyuló anyaországunkat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!