VEZÉRCIKK – Újfent hálásak lehetünk Titus Corlăţean román külügyminiszternek, amiért ismét csak fölvázolta, hogyan gondolkodik a román állam a kisebbségi jogok kérdésköréről.
2014. július 07., 20:312014. július 07., 20:31
2014. július 07., 20:452014. július 07., 20:45
A bukaresti főkülügyér leszögezte: az, hogy tárcája jelezte, Románia is belép az Európai Bizottság ellen az európai kisebbségek, köztük az RMDSZ által indított perbe, nem „partizánakció”, hanem a román állam hivatalos álláspontja.
Ami történetesen egybeesik az Európai Bizottságéval, az uniós testület ugyanis – mint ismert – homokba dugta a fejét, és azzal söpörte le az asztalról a kisebbségek szövetsége által benyújtott polgári kezdeményezést, amely a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését szorgalmazta, hogy nem illetékes ilyen kérdésekben dönteni, a kisebbségi ügyek ugyanis tagállami hatáskörbe tartoznak.
Bukarest minden követ megmozgat, nehogy olyan döntés szülessen, amely kimondja: nem lehet belügyként kezelni, hogy egy ország miként bánik a területén élő nemzeti kisebbségekkel. Ezáltal ugyanis hivatalosan is számon kérhetővé válna, hogy Bukarest miért akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát azokban a megyékben, ahol a magyar közösség őshonosnak számít, miért torpedózza meg a magyar nyelvű állami orvosi felsőoktatás önállóvá válását, és miért gördít akadályokat az erőszakkal megszüntetett magyar iskolák újraindítása útjába.
A Corlăţean által elmondottak alapján a román állam érdeke az, hogy ne lehessen külső befolyással megakadályozni Bukarest azon erőfeszítéseit, amelyek a kisebbségek azon törekvései ellen hatnak, hogy végre az élet minden terén teljesen egyenrangúak lehessenek a többséggel. A román külügyminiszter mindezt azzal tetézte, hogy – újfent a régi bukaresti mellébeszélést alkalmazva – cinikus módon „elismert és példaértékű” kisebbségpolitikaként próbálta beállítani ezt a gyakorlatot.
A magyar fél érdeke természetesen az, hogy Bukarest erőfeszítései kudarcot valljanak. Most azt kell eldönteni, hogy a magyarok érdeksérelmével járó kormánylépések nyomán érdemes-e tovább legitimálnia a magyar szervezetnek koalíciós részvétellel azt a kormányt, amely továbbra is román államérdeknek tartja a kisebbségi jogok uniós szintű szavatolásának megakadályozását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!