A világnak ezen a részén ugyanis előbb negyvenöt esztendőn át az intézményesített hazugságokra épülő, a „rothadó kapitalizmust dicsőségesen lepipáló” csődtömegben próbáltunk meg evickélni, negyedszázada pedig az említett lepipálást eltitkolni akaró beépülési igyekezetben.

S mivel a hátrahagyott hetven év egyik akciója sem sikerülhetett merő igazmondással, újra meg újra elő kellett kapni a számtani alapműveleteket: összeadtak, kivontak, osztottak, szoroztak, mindig úgy, hogy az eredményben talán már a második elemi elején járó kis nebuló is felfedezte volna a hibát, de e nélkül a jól megfontolt matekháló nélkül egyszerűen nem lehetett semmihez sem fogni.

Az utóbbi tíz-tizenöt esztendő kormányai viszont – ők tudják miért – vérszemet kaptak, és nem vesztegették már az időt megfontolásra, hanem a vadnyugati hősökhöz hasonlóan csípőből tüzelték szét maguk körül a különböző hajmeresztő, a hiteles tények támasztékát majdnem teljesen nélkülöző adatokat.

Különösen a fűt-fát ígérő kampányokban dobálóztak ezres nagyságrendű sztrádakilométerekkel, kecsegtető százalékú jövedelemnöveléssel, költségcsökkentéssel, amikor viszont esedékessé vált a beígért „zöldségfelhozatal”, gyorsan sikerült újabb rögtönzött füllentésekkel a távolabbi jövőbe billenteni a határidőket.

Ám az épp lezajlott elnökválasztás két fordulója között csúnyán belegabalyodtak azokba a számítgatásokba, hogy az első forduló listáját díszítő, a továbbjutáshoz elegendő voksot nem szerző jelöltek kinek milyen arányban fogják átnyújtani a nevük mellé biggyesztett pecsételéseket. Épp csak arról nem beszéltek (vagy én nem hallottam), hogy milyen és hány rétegű szalagcsokorral átkötött díszdobozban történik majd az átadás. Hogy a pecsételést hús-vér emberek végzik, teljesen elsikkadt a számok között.

De ahogy az már máskor is megtörtént, a fagylalt visszanyalt, a modern fegyvereknek is dicsőségére váló sebeket ejtve. Más szóval, éppen a saját megítélésük szerint a számtani hálót a legügyesebben manipulálók gabalyodtak bele annyira, hogy legfeljebb csak a kiadós hazugsághatványok menthették volna meg őket a bajtól, a hatványozás viszont már túllépi az alapműveletek keretét. Vagy talán a felnőtté váló választók tűréshatárát?!