JEGYZET – Valamiféle tudatalatti oka lehet annak, hogy nyelvünk olyan hamar elfogadta a négyzethálós jelzőt a hajdan jól bevált kockásnak mondott füzet helyett.
2014. november 25., 20:392014. november 25., 20:39
A világnak ezen a részén ugyanis előbb negyvenöt esztendőn át az intézményesített hazugságokra épülő, a „rothadó kapitalizmust dicsőségesen lepipáló” csődtömegben próbáltunk meg evickélni, negyedszázada pedig az említett lepipálást eltitkolni akaró beépülési igyekezetben.
S mivel a hátrahagyott hetven év egyik akciója sem sikerülhetett merő igazmondással, újra meg újra elő kellett kapni a számtani alapműveleteket: összeadtak, kivontak, osztottak, szoroztak, mindig úgy, hogy az eredményben talán már a második elemi elején járó kis nebuló is felfedezte volna a hibát, de e nélkül a jól megfontolt matekháló nélkül egyszerűen nem lehetett semmihez sem fogni.
Az utóbbi tíz-tizenöt esztendő kormányai viszont – ők tudják miért – vérszemet kaptak, és nem vesztegették már az időt megfontolásra, hanem a vadnyugati hősökhöz hasonlóan csípőből tüzelték szét maguk körül a különböző hajmeresztő, a hiteles tények támasztékát majdnem teljesen nélkülöző adatokat.
Különösen a fűt-fát ígérő kampányokban dobálóztak ezres nagyságrendű sztrádakilométerekkel, kecsegtető százalékú jövedelemnöveléssel, költségcsökkentéssel, amikor viszont esedékessé vált a beígért „zöldségfelhozatal”, gyorsan sikerült újabb rögtönzött füllentésekkel a távolabbi jövőbe billenteni a határidőket.
Ám az épp lezajlott elnökválasztás két fordulója között csúnyán belegabalyodtak azokba a számítgatásokba, hogy az első forduló listáját díszítő, a továbbjutáshoz elegendő voksot nem szerző jelöltek kinek milyen arányban fogják átnyújtani a nevük mellé biggyesztett pecsételéseket. Épp csak arról nem beszéltek (vagy én nem hallottam), hogy milyen és hány rétegű szalagcsokorral átkötött díszdobozban történik majd az átadás. Hogy a pecsételést hús-vér emberek végzik, teljesen elsikkadt a számok között.
De ahogy az már máskor is megtörtént, a fagylalt visszanyalt, a modern fegyvereknek is dicsőségére váló sebeket ejtve. Más szóval, éppen a saját megítélésük szerint a számtani hálót a legügyesebben manipulálók gabalyodtak bele annyira, hogy legfeljebb csak a kiadós hazugsághatványok menthették volna meg őket a bajtól, a hatványozás viszont már túllépi az alapműveletek keretét. Vagy talán a felnőtté váló választók tűréshatárát?!
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
szóljon hozzá!