JEGYZET – az illemtan kézikönyveiben nincs is a főhelyen, az ajándékozás milyenségéről sem árt beszélni néhanapján.
2014. december 23., 18:532014. december 23., 18:53
Különösen most, amikor a Jézuska, az angyal vagy a Télapó már házról házra jár, hogy a szépen feldíszített karácsonyfa alá letegye a szeretteink számára tőlük rendelt ajándékainkat. Felnőtt társaim nevében kérek elnézést a gyerekektől amiatt, hogy a napi rohanásra fogva gyakran elkövetjük az óriási hibát: olyasmit rendelünk a Jézuskától, angyaltól, Télapótól, amire esetleg mi vágyunk, és csak akkor kapunk észbe, amikor a csomagbontogatáskor meglátjuk a gyerek(ek) legörbülő szájacskáját.
Egyszóval bocsánat, lurkók, lesztek ti is felnőttek, és elkövetitek majd ugyanezt a hibát. Amit nem a szívtelenség, a lélek hiánya és különösen nem a mögöttes nyerészkedés gondolata okozott. Merthogy ilyen is van, de az már nem ajándék, hanem alamizsna, annak is a rosszabb fajtája: odavetett konc, a jó ennek ez is, örül ez bárminek, netán örüljön, hogy legalább kap ő is valamit. És sokan örülnek, mert ha ingyen van, markolnak akármit.
Nem azokról beszélek, akik tőlük független okokból olyan helyzetbe kerültek, hogy bizony számít az a liter olaj, kiló cukor, kiló liszt, hanem akiknek ki tudja, miért, odaveszett a méltóságérzetük, és kapva kapnak minden „kapáson”.
Évekkel ezelőtt valamilyen kampányban hozzánk, tanárokhoz vágtak száz eurót, vegyünk belőle könyveket, majd záros határidőn belül, számlákkal felfegyverkezve pontosan számoljuk el a pénzt. Én startból visszautasítottam az „ajándékot”, mondván, hogy negyven éven át mindig jutott az éppen óhajtott-szükséges könyvre, adják olyannak, aki eddig szívesebben költött másra. Ezek után mondhatni páholyból figyeltem a kollégák ügyeskedéseit: ki így, ki úgy boldogult a vásárlással.
A legrémesebb „élmény”az egyik kolléganőnek a határidő előtt elhangzott véleménye volt: nyomdafestéket nem tűrő jelzővel illette a könyvek összességét, hozzátéve, hogy épp elég tennivalója van, minek még ezzel is bajmolódni. Feltehetőleg nemcsak nálunk hangzott el ilyen emelkedett vélekedés, mert a nemrég elült kampány előtt azt hallottam, ezúttal százötven euró az alamizsna, és nem kell vele olyan gyorsan és pontosan elszámolni, ráér a tanév végén.
A választási végeredmény viszont mintha elfújta volna a nagylelkűsködést. De sebaj, nem árt, ha a javíthatatlan hiszékenyek is ismerik az alamizsna és ajándék különbségét!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!