JEGYZET – Hagyomány lett már egy ideje, hogy a választási kampányok előtt nekilódul az amúgy sem lanyha ájtatossági kedv.
2016. augusztus 28., 19:212016. augusztus 28., 19:21
Mintha legalábbis arról kellene szavaznunk, hogy az egekbe vagy a poklok poklára jussunk-e, mégpedig gyorsított eljárásban. És a kampányközi időszakokban is folyton pénzeket forgató államegyház ilyenkor hirtelen feneketlen zsákká lép elő, aminek semmiképpen sem lehet kielégíteni pénzfaló kedvét.
Bevallom, bőven éltem a kárörömmel, amikor felcsapott a fővárosi megváltási megaközpont körüli szívek harca, látván-hallván, hogy már a mérsékeltebb hívek is megelégelték az állandó adománygyűjtést. Teljes mértékben igazuk van azoknak, akik a vízcsapból is áradó kórházi mizériák hallatán megkockáztatták, hogy az újonnan megválasztott fővárosi polgármester asszonynak esetleg az egészségügyi intézmények általános rendberakására is gondolnia kellett volna, nemcsak a nemzeti megváltásra. De úgy látszik, hogy a sajtós alapfoglalkozású városanya megjuhászodott, magába szállt, és mindenekelőtt elfeledte, milyen harcos tirádákat zengett, amikor lelkéből lelkedzett pártja ellenzékből figyelte, az akkori kormánypártok ájtatoskodásra szánt összegeit.
Egyébként az ő dolga, meddig merészkedik el az önkényeskedéssel ebben az első mandátumában, de gondolhatna arra is, hogy ha túlfeszíti a pénzes áhítatot, egyben utolsó is lesz a megbízatása. Mert a fővárosiak jó része valamivel felvilágosultabb a csontsimogatásért térden csúszkálóknál, különösen ha az ő bőrükre megy ki a játék, és az ő városuk lesz élhetetlenebb az egyéb célokra nagylelkűen felajánlott közpénzek miatt. Arra vagyok kíváncsi, hogy az utóbbi időkben olyannyira harcos korrupcióellenes ügyészek mikor fogják megszállni az ország különböző hagymakupolás szentélyeit és elszámoltatni az ájtatoskodással sosem fukarkodó pópákat, hogy melyik jelölt pozitív, illetve negatív kiprédikálásáért mennyit kaptak.
Ez ugyanis negyedszázada világos: a vasárnapi miséken kőkemény kampánybeszédek (is) elhangzanak. Ha jól emlékszem, 1990-ben még arról volt szó, hogy templomban és iskolában tilos a politizálás, de ezt már akkor sem vette komolyan senki. Zajlott is a kampány keményen, csak akkor talán még volt némi meggyőződés a beszédekben, most viszont már aki fizet, annak muzsikálnak: a készséges fizetőknek paradicsombeli sétákról, az ellenszegülőknek izzó szurokkal teli katlanokról szól a nóta. Lehet majd választani a szavazólap pecsételése előtt!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!