VEZÉRCIKK – Őszintén elcsodálkoztunk volna, ha a marosvásárhelyi önkormányzat olyan utcanévtáblákat rendelt volna meg, amelyeken egy, közel fele-fele arányban magyarok és románok lakta városban normálisnak nevezhető állapot, azaz valós kétnyelvűség érvényesül.
2015. október 22., 23:582015. október 22., 23:58
A város vezetői azonban hozták megszokott formájukat, és kizárólag olyan táblák elkészítésére adtak megrendelést, amelyeken a név nem, csak az „utca” és a „tér” szó szerepel magyarul, a normalitás karikatúrájaként hirdetve a kirekesztés és intolerancia szellemét.
A helyzetet tetézi Dorin Florea polgármester, aki egyenesen törvénytelennek nevezi a valóban kétnyelvű utcanévtáblákat – holott nincs tudomásunk olyan jogszabályról, amely tiltaná az ilyen utcatáblák kihelyezését. A kétnyelvűséget szabályozó törvény ugyanis csak a települések megnevezésének kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről rendelkezik. Vagyis attól, hogy a jogszabály nem tér ki külön az utcanevekre is, még nyugodtan alkalmazhatóak lennének a ténylegesen kétnyelvű táblák – ha a román illetékesek a magyar anyanyelvhasználatot érintő ügyekben nem azt, a jogállamiság elvét megcsúfoló elméletet képviselnék, miszerint ami nincs tételesen szabályozva, az tilos.
Persze nem is vártunk mást attól az önkormányzattól, amelynek egyik illetékese, a helyi rendőrség vezetője több tízezer lejes bírsággal fenyegette azokat a polgárokat, akik egy civil szervezet jóvoltából kétnyelvű táblákat helyeztek ki. A helyzetet súlyosbítja, hogy az illetékes bíróság ezt nem értékelte fenyegetésként – azért kíváncsiak lennénk, mégis mi a jogi besorolása annak, ha valaki horribilis pénzbüntetéssel fenyegeti emberek egy csoportját csak azért, mert valami olyasmit tettek, amit nem tilt a törvény?
Igaz, amíg olyan országban élünk, ahol egy egyetem, a szintén vásárhelyi MOGYE vezetői az oktatási tárca – tehát a kormány – támogatásával vehetik semmibe a törvényt, amiben a magyarok számára kedvező elemeket, a magyar főtanszékek létrehozását rögzítették, nincs amin csodálkozni. Addig az abnormalitás, a kirekesztés, az adófizető polgárok egy csoportjának másodrendű állampolgárrá történő lefokozása – csak azért, mert nem román nemzetiségűek – lesz a normális állapot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!