Egy nappal Románia új államfőjének hivatalba lépése után máris körvonalazódni látszanak Klaus Johannis elnöki mandátumának főbb stratégiai célkitűzései.
2014. december 22., 20:242014. december 22., 20:24
Mint általában minden, az ország irányítására jelentős befolyást gyakorló közszereplő esetében, úgy Johannisnál is az elődje hatalomgyakorlása jelenti az igazodási pontot.
Sokan már megválasztása után azt jósolták, hogy Traian Băsescuhoz képest kevésbé próbálja majd befolyásolni a napi politikát, valószínűleg nem tekinti céljának a koalíciók megbuktatását és létrehozását, de várhatóan így is gyakran vállalja majd a kezdeményező szerepet. E téren az egykori hajóskapitány sohasem ódzkodott alkotmányos jogköreinek feszegetésétől, és önmeghatározása szerint „játékos” elnöki stílusánál fogva igyekezett irányítani a romániai politika menetét.
Emil Constantinescuval és Ion Iliescuval ellentétben Băsescunak a kétszeri mandátuma alatt fungált miniszterelnökök közül szinte egyikkel sem sikerült együttműködnie, kivéve a kormányzati politikáját a Cotroceni-palota utasításainak teljesen alárendelő Emil Bocot. A folyamatos „palotaháború” többször mérhetetlen politikai válságot okozott az országnak, amely a gazdaságra, tehát a társadalom minden szeletére kihatott.
Az előzmények ismeretében kardinális kérdés, milyen mértékben képes az együttműködésre, de legalábbis a normális politikai együttlétre Johannis és Victor Ponta. Miközben megválasztása után az új elnök többször is meglebegtette a baloldali kormány megbuktatásának, egy új, az általa korábban vezetett liberális párt köré szerveződő koalíció létrehozásának szükségességét, választási ellenfelével folytatott tegnapi megbeszélésén már az intézményes kapcsolatok szorosabbra fűzéséről egyeztettek.
Ma még korai megkockáztatni, hogy tartósan működhet egyfajta politikai társbérlet az új jobbközép államelnök és a régi-új kormányfő között, ám a Victoria- és a Cotroceni-palota irányából érkező jelzések azt sejtetik, hogy egyaránt hajlandóak a tűzszünetre, és nem érdekük a nyíltsisakos küzdelem.
De ne kiabáljuk el, hiszen Johannis előállhat még olyan, a hazai politika alakulását nagyban befolyásoló váratlan kezdeményezésekkel, mint például tegnap a forradalom dossziéja újranyitásának szorgalmazásával.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!