JEGYZET – Ha esik, ha fúj, május elsején hivatalosan is megnyílnak a szabadtéri programok. A megrögzött természetbarátok korábban is ki-kilátogatnak egy kicsit sütögetni, sörözgetni, hisz így az igazi, nem otthon sürgölődni a konyhában.
2016. május 04., 19:562016. május 04., 19:56
Meg aztán gondolni kell azokra is, akiknek a természet hivatalos megnyitása önkéntes szemétszedéssel kezdődik: hagyni kell nekik szednivalót, ne menjen el a kedvük: az idén is harsogtak a különböző médiumokban a hírek, hogy hol, hányan, milyen eszméletlen mennyiségű szemetet szedtek össze.
Dicséretes az önkéntes szemétgyűjtés, én viszont vállalom az ünneprontó ódiumát. Néhány évtized óta ugyanis minden rendű és rangú ünnep egyet jelent az evés-ivással, bendőmegtöltéssel. Legyen az ájtatos vallási megemlékezés, a nemzeti öntudat magasztos dicsőítése, vagy egyszerűen csak családi ilyen-olyan banzáj – a kiruccanás nem maradhat el. Szemfülesek le is csapnak rám és felhányják művészettörténeti műveletlenségemet, hisz a mai napig legkeresettebb francia impresszionisták nem a plein airt kedvelték?! Nem örökítették meg a vidám társaságokat a folyóparton vagy erdőszélen?! Na és a mi Szinyei Merse Pálunk?!
Hallom is, ahogy mondják: mi baja ennek a bunkónak a természetbe járással? Semmi. És nyilvánosan megkövetek minden bokor alján kolbászt sütögetőt, ha csak egyetlen olyan festményt említ, amelyen a tavasznak örülő, majálisozó társaság nyomában szeméthegyek maradnak. Jó, ne legyen szemétből emelt Himalája, de bár egy kis dombocskát találjon valaki a festmények sarkába elrejtve. Ugye, hogy nem sikerül! Mert a természetjárás régi jó szokás, a hanyagul szétszórt szemét viszont csak a pöffeszkedő bunkók korára jellemző. Majd összeszedik – mondják, ha netán valamelyik családtagjuk már kicsit jobb érzésű és szóvá teszi a „nagyvonalúságot”.
Nem a kis- és nagykamaszoknak, egyetemista fiataloknak vagy az önkéntesség (ingyenmunka) fennköltségét dicsérő felnőttnek, hanem a szemetelőnek kellene összeszednie a maga után hagyott piszkot, a tetemes büntetés lepengetése után. Az önkéntességért rajongók pedig épp ezt vállalhatnák: lencsevégre kapják őket, az illetékesek pedig behajtják a büntetést. Ezzel egy kis bevételhez juthatna a helyhatóság addig, amíg nem szűnik meg ez a javában virágzó szemetelés.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
A választások ugyan még viszonylag távol vannak, de a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) máris sikert könyvelhet el, hiszen Romániában már ma is ez a párt határozza meg a közbeszédet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!