Van létjogosultsága a saját erdélyi magyar külpolitikának – ezt a következtetést is leszűrhetjük a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) most nyilvánosságra került, 2014-es jelentéséből, amelyben megemlítik: a magyar közösség autonómiaküzdelmeinek részeként külföldön Bukarest magyarellenes politikájára próbálják fölhívni a figyelmet.
2015. október 08., 19:552015. október 08., 19:55
Vagyis immár a bukaresti illetékesek ingerküszöbét is elérte, hogy a romániai magyarok megelégelték: a román kormány – élen a külügygyel – a kisebbségi jogokat számon kérő megnyilatkozásokra állandóan azt a hazugságot mantrázza, hogy Románia a kisebbségek valóságos paradicsoma, amely példaként szolgálhat más országok számára is.
Ehelyett egyrészt bel- és külföldön az a hivatalos magyar álláspont, hogy a kisebbségek paradicsoma akkor valósul meg, amikor ezt maguk a kisebbségek mondják, másrészt pedig elindult egy angol nyelvű tájékoztatási program, amelynek keretében a román hatóságok magyarellenes visszaéléseiről, a jogkövetelésekkel szembeni ellenállásról, vagyis a valós helyzetről tájékoztatják a külföldi fórumokat.
Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy a SRI-jelentésben mindez negatív fényben tűnik fel. Az autonómiatörekvések és az azzal kapcsolatos megnyilvánulások ugyanis az „Etnikai szélsőségesség” rovatban találhatók, vagyis veszélyforrásként tüntetik fel őket. Ez nem csupán a jelenlegi kormány által meghonosított soviniszta kurzusnak tudható be: a SRI ott folytatja, ahol jeles elődje, a Szekuritáté abba sem hagyta, a hivatalos román szemlélet még mindig belső veszélyforrásként tekint a magyar közösségre, illetve jogköveteléseire.
Ez egyrészt valós félelem – abszurd módon még mindig Erdélyt féltik. Másrészt önigazolási kísérlet a SRI részéről – magyarveszéllyel riogat, majd pénzt kér, mondván: azt csakis ő tudja elhárítani. Harmadrészt viszont kényelmes állapot, hiszen amikor belpolitikai vagy gazdasági problémák vannak, mindig elő lehet venni egy ilyen jelentést, hogy a magyarkérdést fölmelegítve eltereljék a figyelmet a valós gondokról.
Ez nem pártfüggő – jelenleg bármilyen színezetű kormány esetén ez lenne a hivatalos doktrína. Megváltozásához a romániai szemlélet átalakulása szükséges – ehhez azonban egy évtized sem lenne elég, még ha lenne is rá hajlandóság. Ezért fontos a külső, nagyhatalmi nyomás is.
Úgyhogy reméljük, a következő éves hírszerzési jelentésekben minél hosszabb lesz az a passzus, amely arról szól, hogy a romániai magyar közösség Európa és a világ többi részével is sikeresen megismertette a jogos, a román állampolgárok közötti valódi egyenlőség megteremtését célzó erdélyi önrendelkezési követeléseket és a bukaresti kormány, illetve helyi képviselőinek magyarellenes visszaéléseit.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!