JEGYZET – Módosítanunk kell a népdal szövegén, mivel áradás van ugyan a javából, de nem a tavaszi szél korbácsolta fel a vizeket, hanem az őszi elnökválasztást előrejelző nyárvégi szél miatt duzzadhattak meg a beszédfolyamok.
2014. szeptember 02., 19:342014. szeptember 02., 19:34
S most egyre zavarosabban hömpölyögnek, valami sosem hallott logika partjai között: minél több szó van egy mondatban, annál kevésbé lehet érteni, miről is van szó. A prímet – ahogy az illik – a miniszterelnök viszi: ahogy meglát valahol egy mikrofont, afféle pavlovi reflexszel megindul a szózuhataga. És mondja, mondja, időnként mosolyog, máskor komolykodik, de a szavaknak semmi értelme. Mintha az első osztály végén járó gyermek volna, aki már ismeri a betűket külön-külön, de az összeolvasással még baj van.
Makacsul ismételgeti például, hogy az Unióban nálunk a legmagasabb a gazdasági fejlődési ráta, holott a többi állam tudja rólunk, hogy technikai recesszióba léptünk. Már egyszer megtörtént, hogy Európa kistigrisének nevezte az országot, aminek a termelési mutatóin – szépen szólva – rajta ül a béka. Olyan autósztrádákat emleget, amelyek legfeljebb őkelme és néhány fegyvertársa álmaiban léteznek, a jólétet bizonyítandó pedig még külföldi befektetőket is képes sorolni anélkül, hogy előzőleg szólt volna nekik, hogy szóba kerülnek majd.
És ha a főnök ilyen áradó szavú, mondatainak zavaros hullámait igyekeznek utánozni az általa irányított kormánytagok is. Nem mindeniknek sikerül elsőre, de például a munkaügyekért felelős hölgy egészen jól szörfözik a tartalmatlan ígéretek habjain. Mondja, mondja ő is a magáét, de látszik, hogy nem igazán tudja, miről is beszél. Belegabalyodik a több ezer nyugdíjasnak és kismamának szánt engedménybe, fennen hangoztatva, hogy ezzel megtörténik a szociális igazságszolgáltatás, holott egyáltalán nem a nyugdíjasok vagy a csecsemőjüket szoptató anyukák hibáztak, hanem olyan hivatalnokok, akik egyáltalán nem szakértelmük miatt kerültek oda, ahol üldögélnek.
Az agráriumért felelős fiatal miniszter is szeret jó sokat és időnként jó nagy számokat mondani, ráadásul olyan komoly arccal teszi, hogy inkább sajnálni lehet a nyilvánvaló csúsztatások miatt. Csak azt nem tudom, hogy az őszi elnökválasztás után marad-e még legalább annyi szusz ebben a kormányban, hogy felocsúdva a szavak árvizének áldatlan hatásából rádöbbenjenek a régi igazságra, hogy a sok beszéd csak szegénységet hoz.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!