VEZÉRCIKK – Skócia Nagy-Britannia része marad – így döntött a skótok valamivel több mint fele a múlt heti népszavazáson.
2014. szeptember 22., 20:242014. szeptember 22., 20:24
Vannak, akik most az „egységes nemzetállam” híveinek győzelmét ünneplik, holott a skóciai népszavazás eredménye éppen hogy azt mutatja: a többség és kisebbség közötti viszony békés rendezéséhez nem a nemzetállami arrogancia, hanem az önrendelkezési törekvéseket megfogalmazó közösséget egyenlő partnernek tekintő, korrekt kormányzati hozzáállás vezet el, amely nem tartja ördögtől valónak, hogy az illető közösségre bízza saját sorsának irányítását. Akár abban a formában, hogy engedi függetlenné válni is, ha a többség úgy dönt, akár abban, hogy nagymértékű önállóságot biztosít számára a meglevő állami keretek fenntartásával.
Egyelőre kérdéses, hogy a skótok szűk többsége számára mi jelentett nyomósabb érvet a Nagy-Britanniához való tartozás megerősítése mellett. Bizonyára közrejátszottak a gazdasági problémáktól való félelmek is, de vélhetően az is, hogy Skócia önállóan csupán egy négymilliós kis ország lenne, miközben Nagy-Britannia részeként mégiscsak részese annak a befolyásnak, amit az ország középhatalomként a világban élvez.
A legtöbbet pedig bizonyára az nyomta a latban, hogy London ígéretet tett arra: ha a skótok nem szakadnak el, még a jelenleginél is nagyobb önállóságot biztosít Skócia számára. (Ami már eddig sem kicsi, hiszen saját parlamentje és saját kormánya van – a saját labdarúgó-válogatottról nem is beszélve).
És ami a legfontosabb: David Cameron brit kormányfő már a választás másnapján kiállt a nyilvánosság elé, és ígéretét betartva kijelentette: megértette az üzenetet, és a skótok megkapják a még a mostaninál is nagyobb önrendelkezést.
Mindezek nyomán megállapítható: a skóciai népszavazás eredménye kedvező lehet az autonómiát követelő erdélyi és partiumi magyarok számára is, hiszen azt mutatja: az elszakadási törekvéseket hatékonyan ellensúlyozza, ha a központi kormány önrendelkezést ad a kisebbségeknek.
A kérdés az, hogy a román központi kormány, a bukaresti politikai „elit” mikor ér el a politikai kultúra azon szintjére, hogy ezt a londoni kormányhoz hasonlóan belássa és elfogadja.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!