VEZÉRCIKK – „Fekete keddként” vonul be az adók és illetékek történelmébe október 25.: a bukaresti képviselőház döntéshozó kamaraként egyhangúlag megszavazta több mint százfajta közteher eltörlését.
2016. október 25., 19:022016. október 25., 19:02
2016. október 25., 19:042016. október 25., 19:04
Ünnepnap ez az állampolgárok számára – mondhatnánk, ha a honatyák rajongói lennénk, és szó nélkül bevennénk mindent, amit a parlament orrunk alá dug a decemberi választások előtti kampányhaddelhaddban. Ujjongás helyett azonban felhívnánk a figyelmet, hogy az intézkedés két, talán legfontosabb, a legtöbb embert érintő eleme, a rádió- és tévéilleték, no meg a külföldről behozott gépjármű vásárlásakor fizetendő környezetszennyezési díj eltörlése látványos, de minden bizonnyal csak látszólagos.
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke – a parlamenti választások fő esélyesének vezetőjeként – megmutatta, ki az úr a Dâmboviţa-parton: törvénytervezetét rekordgyorsasággal, 15 nap alatt elfogadtatta úgy, hogy a leköszönő szakértői kormány közben köpni-nyelni nem tudott, a politikai riválisok pedig egyszerűen nem vállalhatták be, hogy belerondítanak egy ennyire csábító meglepetéscsomagba. Csakhogy bizony kilóg az ajándék ló lába. A rádió- és tévéilleték – heves tiltakozást kiváltó, a sajtószabadság sérülését előrevetítő – eltörlése esetében maga az ötletgazda is elismerte: igaz, hogy többé nem kerül a villanyszámlára a háztartásonként havi 6,5 lejes díj, ám ehelyett egy új terhet vetnek ki, mégpedig terveik szerint személyenként összesen évi 55 lejt. Azaz miközben eddig mondjuk egy négyfős család évente 78 lejt fizetett a közmédiumok fenntartására, a jövőben 220 lejt pengethet le, függetlenül attól, hogy tévézik, rádiózik-e.
A használt autókra kivetett környezetvédelmi díj (regadó, zöldbélyegilleték, vagy minek is nevezzük) eltörlése is rendkívül jól hangzik, hiszen sok százezer gépjárművásárlónak, illetve az Európai Unió által rendre megdorgált, megfenyített román államnak is rengeteg baja és költsége származott belőle az elmúlt években. Azonban ez esetben is borítékolható, hogy a bevételkiesést más formában fogja pótolni a leendő kormány. Szakértők és politikusok is pedzették már az útadó vagy az üzemanyag-illeték növelését, a külföldi használt verdák szabad beáramlásával pedig gyakorlatilag bekövetkezhet az, amitől eddig hevesen óvtak: hogy az ország Európa roncstemetőjévé, közúti környezetszennyezési listavezetőjévé váljon.
Tény, hogy sokakat érint kedvezően például az elveszett iratok pótlásakor vagy a horgászengedély kiváltásakor felszámolt illeték eltörlése. Ám összességében elmondható, hogy ugyanazt tapasztaljuk, mint minden választás előtt: nagy hévvel eltörölnek valamit, amit korábban, csendben azért vetettek ki, mert azt megelőzően nagy hévvel eltöröltek valamit. Persze Dragneáék most nem félnek a törvény által generált költségvetési hiánytól, Dacian Cioloș szakértői kabinetjének ejnyebejnyézése pedig erőtlen és hasztalan, mint amilyen maga a technokrata kormány lehet a mindenkori romániai politikai dzsungelben. Dehát mitől is tartana egy posztkommunista sikerpárt felfüggesztett börtönbüntetést is vígan elnyelő vezetője egy olyan, egy helyben „dübörgő” gazdasággal megáldott országban, amely újfent arra készül, hogy hatalomra juttassa a PSD-t.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
szóljon hozzá!