VEZÉRCIKK – „Fekete keddként” vonul be az adók és illetékek történelmébe október 25.: a bukaresti képviselőház döntéshozó kamaraként egyhangúlag megszavazta több mint százfajta közteher eltörlését.
2016. október 25., 19:022016. október 25., 19:02
2016. október 25., 19:042016. október 25., 19:04
Ünnepnap ez az állampolgárok számára – mondhatnánk, ha a honatyák rajongói lennénk, és szó nélkül bevennénk mindent, amit a parlament orrunk alá dug a decemberi választások előtti kampányhaddelhaddban. Ujjongás helyett azonban felhívnánk a figyelmet, hogy az intézkedés két, talán legfontosabb, a legtöbb embert érintő eleme, a rádió- és tévéilleték, no meg a külföldről behozott gépjármű vásárlásakor fizetendő környezetszennyezési díj eltörlése látványos, de minden bizonnyal csak látszólagos.
Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke – a parlamenti választások fő esélyesének vezetőjeként – megmutatta, ki az úr a Dâmboviţa-parton: törvénytervezetét rekordgyorsasággal, 15 nap alatt elfogadtatta úgy, hogy a leköszönő szakértői kormány közben köpni-nyelni nem tudott, a politikai riválisok pedig egyszerűen nem vállalhatták be, hogy belerondítanak egy ennyire csábító meglepetéscsomagba. Csakhogy bizony kilóg az ajándék ló lába. A rádió- és tévéilleték – heves tiltakozást kiváltó, a sajtószabadság sérülését előrevetítő – eltörlése esetében maga az ötletgazda is elismerte: igaz, hogy többé nem kerül a villanyszámlára a háztartásonként havi 6,5 lejes díj, ám ehelyett egy új terhet vetnek ki, mégpedig terveik szerint személyenként összesen évi 55 lejt. Azaz miközben eddig mondjuk egy négyfős család évente 78 lejt fizetett a közmédiumok fenntartására, a jövőben 220 lejt pengethet le, függetlenül attól, hogy tévézik, rádiózik-e.
A használt autókra kivetett környezetvédelmi díj (regadó, zöldbélyegilleték, vagy minek is nevezzük) eltörlése is rendkívül jól hangzik, hiszen sok százezer gépjárművásárlónak, illetve az Európai Unió által rendre megdorgált, megfenyített román államnak is rengeteg baja és költsége származott belőle az elmúlt években. Azonban ez esetben is borítékolható, hogy a bevételkiesést más formában fogja pótolni a leendő kormány. Szakértők és politikusok is pedzették már az útadó vagy az üzemanyag-illeték növelését, a külföldi használt verdák szabad beáramlásával pedig gyakorlatilag bekövetkezhet az, amitől eddig hevesen óvtak: hogy az ország Európa roncstemetőjévé, közúti környezetszennyezési listavezetőjévé váljon.
Tény, hogy sokakat érint kedvezően például az elveszett iratok pótlásakor vagy a horgászengedély kiváltásakor felszámolt illeték eltörlése. Ám összességében elmondható, hogy ugyanazt tapasztaljuk, mint minden választás előtt: nagy hévvel eltörölnek valamit, amit korábban, csendben azért vetettek ki, mert azt megelőzően nagy hévvel eltöröltek valamit. Persze Dragneáék most nem félnek a törvény által generált költségvetési hiánytól, Dacian Cioloș szakértői kabinetjének ejnyebejnyézése pedig erőtlen és hasztalan, mint amilyen maga a technokrata kormány lehet a mindenkori romániai politikai dzsungelben. Dehát mitől is tartana egy posztkommunista sikerpárt felfüggesztett börtönbüntetést is vígan elnyelő vezetője egy olyan, egy helyben „dübörgő” gazdasággal megáldott országban, amely újfent arra készül, hogy hatalomra juttassa a PSD-t.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!