JEGYZET – A román fővárosi újságírás gyakran képes olyan magasságokba emelkedni, amelyeket mi, egyszerű, mezei magyar újságírók akkor sem lennénk képesek elérni, ha megadatna, hogy ezer évig tanuljuk és műveljük folyamatosan ezt a szép szakmát.
2014. október 18., 12:522014. október 18., 12:52
Itt van például a román szakmai etalonnak számító Adevărul, amelynek címe – hogy románul esetleg nem tudó olvasóink is értsék – igazságot jelent. A lap egyik újságírónője embert próbáló, bátor tettet hajtott végre. Riportot készített bolygónk egyik legveszélyesebb pontján. Nem, nem a Gázai övezetbe utazott el az izraeli bombázások idején, de még csak nem is az Iszlám Állam nyugatiakat lefejező terroristái között járt. Ennél sokkal veszélyesebb vidékre utazott. A Székelyföldre.
És ott borzasztó, embertelen dolgokat tapasztalt. Például hogy az emberek magyarul beszélnek, és vannak magyar feliratok. Meg hogy a nagy többség alig tud románul. A halált megvető bátorságról tanúbizonyságot tevő újságírónő szóba is elegyedett a bennszülöttekkel. Még a nevüket is kiírta. Beszélgetett például egy Retikin Cziozite, egy Szolomi Kordos, egy Moniko Mihai, egy Siladi Biler és egy Tereak Tunder nevű illetővel is.
Egyértelmű, hogy az újságírónő eleve csak azért utazott a helyszínre, hogy képekkel is illusztrálhassa a riport már előre kigondolt mondanivalóját: hogy ezek a rosszindulatú, gonosz székelyek nem akarnak románul beszélni, már most minden olyan, mintha egy kis Magyarország lenne, hát mi lesz, ha autonómiát kapnak?!
Ezért még annyi fáradságot sem vett, hogy legalább megkérdezze az interjúalanyoktól, hogyan írják pontosan azt az egzotikus nevüket. Ettől aztán pont annyira hiteles az egész írás, mintha azt is beleírta volna, hogy a magyaroknak két fejük van, de persze egyik szájukkal sem hajlandók románul megszólalni, vagy hogy templomaikban az áldozáshoz használt ostyát vagy az úrvacsoraosztáshoz használt kenyeret román gyerekek vérébe mártják.
Igaz, azt mégsem várhatjuk el, hogy egy menő bukaresti lap újságírója esetleg elgondolkozzék, vajon tényleg rosszindulatból nem tudnak románul a magyarok, vagy azért, mert nem idegen nyelvként oktatják a románt számukra az iskolában, ahelyett, hogy úgy kezelnék őket, mintha az lenne az anyanyelvük, ami természetesen oda vezet, hogy már az elejétől kezdve nem értenek jóformán semmit a tananyagból.
Ez már azért túl sok lenne. Mert az igazságot Bukarestben egészen más kritériumok szerint határozzák meg. Még az Igazság nevű lapnál is.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!