VEZÉRCIKK – Eredetileg arról készült írás ezeken a hasábokon, milyen jó is lenne, ha december 1-je vagy március 15-e nem folyton egymás jelképeinek, zászlóinak eltávolításáról és meggyalázásáról szólna Erdélyben.
2015. december 01., 19:532015. december 01., 19:53
2015. december 01., 22:262015. december 01., 22:26
Hanem a mások ünnepének tiszteletben tartásáról, annak elfogadásáról, hogy a történelem bizonyos momentumai eltérő üzeneteket hordoznak a különböző népek számára, amibe a jelenkor nemzedékének illene végre belenyugodnia.
Az élet azonban felülírta ezt az eszmefuttatást, a fentebb vázolt idilli állapotra szinte semmi remény. Megéltük ugyanis, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak is megvan a magunk „terroristája”. Ami abban az esetben is alapjaiban felforgatja a ‘89-es rendszerváltás óta kialakított román–magyar együttélés viszonyrendszerét, ha bebizonyosodik: semmi sem igaz az egészből.
Persze nem kell ahhoz román hírszerzőnek vagy ügyésznek lenni, hogy megkockáztassuk: az unos-untalan Erdély és a Székelyföld elszakítását harsogó HVIM-esek egy része nem ártatlan revizionista csupán, amelynek eszköztára csillagszóróból és szilveszteri petárdából áll. Innen azonban irdatlan hosszú út vezet a merényletig.
Egyértelmű, a román ügyészség az egész Európát lázban tartó terrorveszélyt meglovagolva csapott le a Nagy-Magyarország visszaállításáról álmodozó szervezet kézdivásárhelyi tagjára, akinek lefüleléséhez kapóra jött, hogy az anyaországi hatóságok éppen mostanság számoltak fel egy, állítólag éppen Orbán Viktor miniszterelnök ellen merényletet kitervelő szélsőséges szervezetet.
Mindez elegendő ok lesz a bukaresti Colectiv klubtragédia és az azt követő tüntetéshullám mögött is magyar provokációt sejtő többségi körök számára, hogy terrorcselekedetként állítsanak be mindenféle autonómiatörekvést vagy olyan kísérletet, amely a romániai magyar közösség jogainak érvényesülését célozza. Még abban az esetben is, ha a házi készítésű pokolgép összeeszkábálására alkalmas kellékekről kiderül, hogy tulajdonképpen csillagszóró és petárda.
Nagy a gyanúnk azonban, hogy ezt ugyanúgy sohasem fogjuk megtudni, mint azt, hogy 31 évvel ezelőtt ki akarta felrobbantani Mihai Viteazul szobrát Sepsiszentgyörgyön, és emiatt kinek a lelkén szárad a 12 éves Vaszi Jánoska élete.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!