VEZÉRCIKK – Az embertársaink iránti szolidaritás alapvető, egyúttal szép humánus tulajdonság. Miközben az állatok körében is elterjedt jelenség, hogy védelmükbe veszik bajba jutott társaikat, a civilizáció csúcsán elhelyezkedő homo sapiens számára magától értetődő, hogy hasonló esetekben összezár.
2015. március 22., 20:172015. március 22., 20:17
E tekintetben teljesen természetes, hogy bizonyos fokig a hazai politikai alakulatok is együttéreznek azokkal a közéleti szereplőkkel, akik ellen különböző bűncselekmények gyanújával bűnvádi eljárást indít, előzetes letartóztatást foganatosít az ügyészség. Vagy netán letöltendő börtönbüntetést ró ki a bíróság.
Sőt az elítéltekkel szembeni kiállással sincs különösebb gond, hiszen mindenkinek jogában áll hinni azoknak az ártatlanságában is, akik feje fölött megfellebbezhetetlenül pálcát tört az igazságszolgáltatás. Csupán akkor esünk át a ló túloldalára, amikor egy hatósági kényszerintézkedés, bírósági ítélet mögé olyasmit próbálunk magyarázni, aminek nagy valószínűséggel nem sok köze van a valósághoz.
A jelek szerint ennek a kísértésnek nem tudott ellenállni a Székely Nemzeti Tanács sem, amikor az autonómiatörekvésekkel szembeni újabb gáncsoskodásként, a román hatóságok jogsértéseként tálalta a Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester nevére kibocsátott újabb letartóztatási parancsot.
Nem titok, hogy a többségi hatalom minden eszközt megragad a magyarok önrendelkezési igényeinek, a közösség jogköveteléseinek megfékezése érdekében. Az is tény, hogy jogerős ítéletig Mezeit is megilleti az ártatlanság vélelme. Ennek ellenére meredek az állítás, hogy a DNA azért folytat eljárást a politikus ellen, mert kitűzte a városházára a székely zászlót és teljes mellszélességgel kiáll az autonómia mellett.
Már csak azért is, mivel a román ügyészségben nagy valószínűséggel soha nem merül fel a hatalommal való visszaélés gyanúja Mezeivel szemben, ha az elöljáró ellen történetesen nem az általa vezetett önkormányzat hatáskörébe tartozó társaság magyar vezetője tesz feljelentést, horribile dictu Gyergyószentmiklós magyarországi testvértelepülésének jóváhagyásával és egyetértésével.
Jelen esetben nehezen beszélhetünk a székely nép jogainak lábbal tiprásáról, a mi kutyánk kölyke esetéről viszont annál inkább.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
szóljon hozzá!