A testület részéről amúgy rendszerint az év ezen periódusában bemutatott, az igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc előző évi fejleményeit taglaló jelentésbe bekerült a két, immár 2017-es rendelettervezet is, amelyek kapcsán megfogalmazzák azt a figyelmeztetést is, hogy elfogadásuk esetén az eddigi, amúgy elismerésre méltónak talált előrelépést is „átértékelhetik”.

Magyarán: ha a kormány tényleg kierőszakolja a közkegyelmet, akkor az uniós partnerek szemében gyakorlatilag lenullázza a korrupcióellenes küzdelem terén eddig elért eredményeket, így Románia még csak nem is álmodhat arról, hogy leállítják az ország megfigyelését, amit több tagállam is a schengeni övezethez való csatlakozás feltételének tekint. De ha a szociálliberális kormány politikusai ezt esetleg azzal söpörnék félre, hogy külső erők akarnak beavatkozni az ország belügyeibe, akkor vannak belső erők is, amelyek felemelték a szavukat a tervezetek ellen.

A bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelő Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) egyenesen alkotmányellenesnek minősítette azt, hogy a kormány a parlamentben elfogadott sarkalatos törvény helyett egyszerű sürgősségi rendelettel döntene egy ilyen horderejű ügyben. Ezzel csatlakoztak a legfelsőbb bíróság, a legfőbb ügyészség, a szervezett bűnözés elleni ügyészség és a korrupcióellenes ügyészség szintén elutasító álláspontjához.

Vagyis akárhogy is nézzük, a PSD–ALDE-kormánynak egycsapásra sikerült maga ellen hangolnia a teljes romániai igazságszolgáltatást, valamint az Európai Bizottságot, amely a jelek szerint nem igazán hiszi el Florin Iordache igazságügy-miniszter indoklását, miszerint a közkegyelem a börtönök túlzsúfoltsága miatt szükséges. Ehelyett hajlamos inkább azt – a kormánypártokat és azok politikusait ismerve valóban valószínűbb és logikusabb – következtetést levonni, miszerint az intézkedés célja a baráti politikusok és üzletemberek kimentése az igazságszolgáltatás „karmaiból”.

És ami még figyelemre méltóbb teljesítmény: sikerült ismét tényezővé tennie a mögötte álló párt erodálódása nyomán lassan politikai háttér nélkül maradó Klaus Johannis államfőt, aki egyszemélyes gyors reagálású egységként, a kormányülésre berobbanva, az utolsó pillanatban akadályozta meg a határozatok elfogadását, hogy aztán – kihasználva a tiltakozó tömegek utcára vonulását – népszavazást hirdessen a korrupcióellenes küzdelem folytatásáról.

Az államfő jól ráérzett arra a hangulatra, amely a szociálliberális oldal győzelme után kialakult az országban. A PSD–ALDE-irányvonalával szemben álló szavazók ugyan a liberálisok szerencsétlenkedései elleni protest jeleként inkább otthon maradtak a választáson, de amikor azzal szembesülnek, hogy a kormányoldal teljesen arcátlan módon már rögtön az elején igyekszik „megfelelni” minden vele kapcsolatos negatív sztereotípiának, megmutatták magukat, és azt, hogy képesek tömeget képezni. Mindezek nyomán szinte borítékolható, hogy bármilyen, a közeljövőben megtartandó országos választáson vagy referendumon lényegesen masszívabb arányban jelennének meg, mint decemberben. Vagyis Johannis népszavazásának kimenetele aligha lenne kétséges – más kérdés, hogy a kormány a parlamenttel együtt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja az eredményét.

Ez azonban szinte mellékes is. Azon a tényen ugyanis nem változtat, hogy a kormány óriási öngólt lőtt, és a nyilvánvalóan sanda szándékkal kidolgozott tervezetek további erőltetésével maga járul hozzá, hogy az EU továbbra is másodrangú tagállamként kezelje Romániát.