VEZÉRCIKK – Erős szövetségest kapott Klaus Johannis államfő a közkegyelmet és a büntető törvénykönyv módosítását gyanús sietséggel és még gyanúsabb célokkal, rendeletben módosítani akaró kormánnyal szemben: a héten az Európai Bizottság is nyíltan az általa képviselt álláspont mellett tette le a garast.
2017. január 26., 22:552017. január 26., 22:55
A testület részéről amúgy rendszerint az év ezen periódusában bemutatott, az igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc előző évi fejleményeit taglaló jelentésbe bekerült a két, immár 2017-es rendelettervezet is, amelyek kapcsán megfogalmazzák azt a figyelmeztetést is, hogy elfogadásuk esetén az eddigi, amúgy elismerésre méltónak talált előrelépést is „átértékelhetik”.
Magyarán: ha a kormány tényleg kierőszakolja a közkegyelmet, akkor az uniós partnerek szemében gyakorlatilag lenullázza a korrupcióellenes küzdelem terén eddig elért eredményeket, így Románia még csak nem is álmodhat arról, hogy leállítják az ország megfigyelését, amit több tagállam is a schengeni övezethez való csatlakozás feltételének tekint. De ha a szociálliberális kormány politikusai ezt esetleg azzal söpörnék félre, hogy külső erők akarnak beavatkozni az ország belügyeibe, akkor vannak belső erők is, amelyek felemelték a szavukat a tervezetek ellen.
A bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelő Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) egyenesen alkotmányellenesnek minősítette azt, hogy a kormány a parlamentben elfogadott sarkalatos törvény helyett egyszerű sürgősségi rendelettel döntene egy ilyen horderejű ügyben. Ezzel csatlakoztak a legfelsőbb bíróság, a legfőbb ügyészség, a szervezett bűnözés elleni ügyészség és a korrupcióellenes ügyészség szintén elutasító álláspontjához.
Vagyis akárhogy is nézzük, a PSD–ALDE-kormánynak egycsapásra sikerült maga ellen hangolnia a teljes romániai igazságszolgáltatást, valamint az Európai Bizottságot, amely a jelek szerint nem igazán hiszi el Florin Iordache igazságügy-miniszter indoklását, miszerint a közkegyelem a börtönök túlzsúfoltsága miatt szükséges. Ehelyett hajlamos inkább azt – a kormánypártokat és azok politikusait ismerve valóban valószínűbb és logikusabb – következtetést levonni, miszerint az intézkedés célja a baráti politikusok és üzletemberek kimentése az igazságszolgáltatás „karmaiból”.
És ami még figyelemre méltóbb teljesítmény: sikerült ismét tényezővé tennie a mögötte álló párt erodálódása nyomán lassan politikai háttér nélkül maradó Klaus Johannis államfőt, aki egyszemélyes gyors reagálású egységként, a kormányülésre berobbanva, az utolsó pillanatban akadályozta meg a határozatok elfogadását, hogy aztán – kihasználva a tiltakozó tömegek utcára vonulását – népszavazást hirdessen a korrupcióellenes küzdelem folytatásáról.
Az államfő jól ráérzett arra a hangulatra, amely a szociálliberális oldal győzelme után kialakult az országban. A PSD–ALDE-irányvonalával szemben álló szavazók ugyan a liberálisok szerencsétlenkedései elleni protest jeleként inkább otthon maradtak a választáson, de amikor azzal szembesülnek, hogy a kormányoldal teljesen arcátlan módon már rögtön az elején igyekszik „megfelelni” minden vele kapcsolatos negatív sztereotípiának, megmutatták magukat, és azt, hogy képesek tömeget képezni. Mindezek nyomán szinte borítékolható, hogy bármilyen, a közeljövőben megtartandó országos választáson vagy referendumon lényegesen masszívabb arányban jelennének meg, mint decemberben. Vagyis Johannis népszavazásának kimenetele aligha lenne kétséges – más kérdés, hogy a kormány a parlamenttel együtt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja az eredményét.
Ez azonban szinte mellékes is. Azon a tényen ugyanis nem változtat, hogy a kormány óriási öngólt lőtt, és a nyilvánvalóan sanda szándékkal kidolgozott tervezetek további erőltetésével maga járul hozzá, hogy az EU továbbra is másodrangú tagállamként kezelje Romániát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!