VEZÉRCIKK – Amikor július 28-án az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezett Európa és a világ, Ukrajnában javában dörögtek a fegyverek.
2014. szeptember 01., 19:412014. szeptember 01., 19:41
Most, amikor szeptember elsején annak állítunk mementót, hogy 75 évvel ezelőtt Lengyelország lerohanásával kezdetét vette a második világégés, északi szomszédunk az Oroszországgal való nyílt összetűzés felé sodródik. Vele együtt pedig az egész kontinens, no meg a fél világ.
Ez lenne a harmadik világháború kezdete? – teszik fel a kérdést egyre többen az ukrajnai orosz „invázióról”, az ukrán hadsereg és a szeparatisták között dúló harcokról szóló hírek láttán. Nem, ez még „csak” amolyan hibrid háború – vélekednek az elemzők, felhívva a figyelmet, hogy Moszkva a katonai, gazdasági és diplomáciai hadviselés egész tárházát felvonultatja Kijev ellen.
Tény, hogy az ukrajnai konfliktus elmérgesedése megállíthatatlan, és miközben Oroszország határozott célt követve cselekszik a térségben, Európának nincs konkrét elképzelése a válság enyhítésére. Bár a Kreml utólag puhítani próbálta, Vlagyimir Putyin eléggé egyértelműen fogalmazott a hétvégén, amikor a délkelet-ukrajnai társadalom politikai szerveződését és államiságát szorgalmazva – a 18. században ezeknek a területeknek a bekebelezésével létrejött – Novorosszija, vagyis Új-Oroszország újraalakítását vizionálta. Nyomatékot adva szavainak azzal a megállapítással is, miszerint Oroszország az egyik legnagyobb nukleáris nagyhatalom.
Minderre az EU az eddigi oroszellenes szankciók súlyosbításának meglebegtetésével válaszol, de a tagállamok megosztottsága miatt a fenyegetőzés meglehetősen hiteltelen. Hiszen miközben Traian Băsescu fegyvertámogatást nyújtana Ukrajnának, a magyarok, a finnek vagy az osztrákok tárgyalásos úton kezelnék a válságot, sőt Szlovákia megvétózná az újabb szankciókat.
Kérdéses az is, esélyt jelent-e a párbeszédre az ukrajnai orosz agressziót élesen elítélő Donald Tusk lengyel kormányfőnek az Európai Tanács elnökévé történt megválasztása. Bár az is igaz: közép-európai politikusként Tusk talán jobban kiismeri magát a moszkvai politikai törekvések közepette, mint nyugati kollégái. Ám a feladat nem személyre szabott: közösen kell elejét venni az ukrajnai konfliktus eszkalációjának.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!